Címke: vers

              A hős I.

Sorsunknak nehéz, négyes kereke van.

Az életbe majd négyszer visszarángat.

Ki forgatod és éveink számolod,

munkád előtt mondj egy Miatyánkat.

A terek most végképp kiürülnek,

aknafedőket kezd köpködni a mély.

Mint a dzsungelek rontás-szirmai,

sötét pelyheivel hullik ránk az éj.

Sorsunk nehéz, négyes kereke alatt

a halál …

A hideg kőlapról csak a kezeim csúsznak
le néha. Figyelem ennek az idegen
bolygónak a törvényszerűségeit, ahogy
az örök naplemente átszűrődik az
óriásgombák közt, amelyek kedvük
szerint forognak, akár a Szaturnusz
gyűrűi. Tanácstalanok a körülvevő lények:
amit magammal hoztam, azt
gömbölyödő csontok közé rejtem.
Ott kering ez az állandó bizonytalanság,…

Sok szép ifjú bús labürinthosz vészteli mélyén

édes Athénért szörnyalak által lelte halálát.

Bánat rág és sorsom vélük most kicserélném.

Sírod látva, atyám, gyász s bűntudatom tüze jár át.

Bár megtört a hazánkat sújtó minoszi átok,

s végre a Tartarosz alján bőg és tombol a dúvad,

héroszi tettem romlás …

Öreg pásztorok kint az éjszakában

a felvillanó fényeket lesik.

A botjukon radioaktív sár van,

és fejükre sugárzó hó esik.

A mezőkön, ha elfut egy-egy farkas,

megrázza zölden izzó üstökét,

de nem vonít fel, hogy te nyugton alhass,

míg húsodat a tumor nyomja szét.

Sziklás csúcs alatt a fenyvesekben

az apró …