Kovács Vilmos: Szeretlek
Szeretlek.
Nem roppan előtted új cipőm meg térdem.
Szeretlek,
fojtogat a szó s a választ nem is kérdem. Szeretlek,
mint te szeretted a gyöngyfogát melledbe vágó
falánk kis gyermeked
jövőjéről álommal hímezett terveket.
Szeretlek,
mint repedezett, durva kéreg
alól rügyekben kicsattanó élet
szereti vakító áldását a fénynek.
Szeretlek…
Szeretlek, ha …
