Nagy volt az út. Letaposott sarkam
kikacagja a fényes parkett.
Bánt a lárma. Nem szólok csak halkan.
Mért várom el tőled, hogy halld meg?
Nagy volt a harc. Néha még felszakad
a lelkemben egyszerre száz seb.
Nem kérded, hát nem mondom: nem szabad.
Mért várom el tőled, hogy lásd meg?…
2014. április 26-án, Beregszászon, az Európa–Magyar Házban megtartott műhelymunka alkalmával döntés született arról, hogy társaságunk névadója Kovács Vilmos lesz. 2016 júliusában egy rendezvény keretében emlékeztünk névadónk munkásságára. 2018 nyarán Csordás László Budapesten találkozott Kovács Évával, Kovács Vilmos (1927-1977) özvegyével, aki hozzájárult ahhoz, hogy a KVIT felhasználja Kovács Vilmos műveit, internetes …
Uram, emeld fel csontig nyűtt testem,
s fújd el belőle múlt lobogások
füstölgő üszkét.
Ismerd fel bennem halandó másod,
ki most fekete árnyadra estem,
s hozzá szegeznek lázvörös tüskék.
Uram, megjártam én is poklod,
ha teremtésed csodája hívott,
kiosztva részem.
Semminek sok volt, de csillaggal írott.
Uram, mostantól több lesz …
Én kislány voltam, szénfekete hajú,
és anyám úgy hívott, hogy édes.
Én messze, messze éltem és tizenkét évet;
és a szélborzolta, fehér felhőhajú
hegyek mögött a jóságos Napisten
– ha nyár volt – hát énértem is égett.
Én ott születtem, ahol ezer monda
kergeti sárkányait, ha leszáll az éj,
ahol …
Gyakorlófüzet (Kovács Eleonóra blogja) Csordás László blogja: Marcsák Gergely blogja
RSS - Bejegyzések RSS - Hozzászólások