Kovács Vilmos: Fából költött vaskarika

Csináltál-e vaskarikát fából?

Mertem vizet tengerből kanállal.

Vártam kelni gerlét sastojásból,

s ringattattam bölcsőt a halállal.

 

Csináltál-e fakarikát vasból?

Fúvattam már üvegből harangot.

Történelmi leckét mondtam hasból,

s öltem Krisztust. Keresztet faragott.

 

Költő voltam. Birodalmam szegény:

vaskarika fából, játék-gyarmat.

 

Álmomban egy este festett egén

lángra lobbant millió csepp harmat.

 …

Elhallgatnak

Ma az Este lett c. vers következik A tudat szunnyadó  határőrei. Válogatás Kovács Vilmos műveiből c. kiadványból. Egy városhoz és egy napszakhoz kötődik, mint A város elalszik.
Ebben a versben is először a fáradtságot jegyzi meg a költő. Itt az utca fáradt el, A város elalszikban a nap. Ott

Vers most

Idén több részletet közzétettünk A tudat szunnyadó határőrei. Válogatás Kovács Vilmos műveiből c. kiadványból. Februárban az  Előszó, márciusban A város elalszik áprilisban a Tavaszi viharok   jelent meg a honlapunkon.

Ma a Kenyér és vers következik, mert ezt választotta egy KVIT-tag.

*

 Kenyér és vers

                                              Egy szürrealista költőnek

 

A

A költészet napján

A magyar költészet napján A tudat szunnyadó határőrei című kiadványból, Kovács Vilmos versei közül a Tavaszi viharok című költeményt ajánljuk olvasóink figyelmébe.

*

TAVASZI VIHAROK

Nem tudok nótát. Hamis, ha szól a lant.

Elnyűtték húrját szép fehér ujjak.

Nem kell a verkli, a sárgult kottalap.

Nem húzok tornyot romokból újat.