Szövegek

Pivnyeva Nikolett: Egy újabb szeglet

Pár óra alvás. Egyik autó, másik autó. A forgalom már kora reggel is pompás. Minden belefér egy napba, ha nagyon akarom. Először is a forgatás, úgy fél nyolc magasságában érkeztem a beregszentmiklósi várba, ahol egész délelőtt dolgoztunk. A turisták nagy érdeklődéssel járkáltak ide-oda a várban. Míg a munka zajlott, úgy

Pataki Zoltán: Megérte

A KVIT és a FISZ által rendezett írótáborra Nagy Tamás hívta fel a figyelmem, és mivel pályakezdő vagyok még, úgy gondoltam, nem lenne rossz fejlődni egy kicsit, meghallgatni a tapasztaltabb emberek gondolatait. Ez az eseménysorozat számomra nem úgy kezdődött, mint a többieknek, mivel pont az a busz nem jött, amivel

Kontros Ferenc: Három nap az írótáborban

Végállomás: a busz megállt és leszálltam. Az ajtón kilépve arcomat a hűvös, de mégis kellemes szellő csapta meg. Fáradt voltam, meg izgatott – persze nem azért, mert leszálltam a buszról, bár szerintem mindenki, aki egyhuzamban két órát hánykolódik harminc sorstársával a négykerekű teknőn, másra nem is vágyik, minthogy leszálljon, és 

Sárközi Zsófia: Irodalmi gyermekeim

Egy szinte eseménytelen nyár végén, amikor az ember azon aggódik, hogy nemsokára jön a szeptember és még nem csinált semmi jelentőset, üdítő érzés volt, hogy egy barátom felhívta a figyelmemet a KVIT (Kovács Vilmos Irodalmi Társaság) és a FISZ (Fiatal Írók Szövetsége) által szervezett írótáborra. Ragaszkodott hozzá, hogy menjek el,

„Látnunk kell egymást…”

Naplóbejegyzés az I. Rimay Nemzetközi Költészeti Fesztiválról

Karanténba jön? – kérdezte a határőr, miután magához intett. Kezemben szorongattam a felettesétől kapott végzést, miszerint én, a költészeti fesztiválra tartó beregszászi lakos, hivatalos úton vagyok, és „karanténmentesen, korlátozások nélkül” léphetek Magyarország területére. Eljött az idő, hogy ezt az ütőkártyát – önelégült mosolyomat