Egy Márton Béla-kép előtt
Az Ung-part akthoz vetkőzik a szélben.
Kéjelgő hegyek állják körbe hárman,
hogy felidézzék, mi maradt ott végleg
a levedlett és folyóba hullt nyárban.
Fölöttük súlyos felhők henteregnek,
testükből esőként ömlik a pára.
A didergő völgy halvány és erőtlen
napvonalkódot süttet még hasára.
A középső hegyen várrom …
Nem emlékszem a napokra. Azt hiszem, a héten volt már hétfő, kedd, de utána mi jön? Talán vasárnap. Jó lenne, ha az a nap jönne, mert csak arról vannak emlékeim.
Apámmal vasárnaponta mentünk az erdőbe. Ő tanított meg gombászni. Megmutatta, hogy melyik ehető, és melyik mérgező. Azt mondogatta, gyermekem, az …
(Juhász Tibor: Amire telik)
Juhász Tibor második verseskötete (egyben harmadik könyve), az Amire telik a líraiságtól szinte lecsupaszított versnyelve miatt azt a benyomást keltheti az olvasóban, hogy szerényebb teljesítménnyel bír az elődeihez képest. Ennek megítélése azonban átfogóbb vizsgálatot igényel. A szerző debütkötete (Ez nem az a környék) rendkívül …
(Vári Fábián László Tábori posta című regényének lengyel kiadása elé)
Ma, amikor a mobilhálózatok és az internet segítségével percek alatt bárkit elérhetünk bármilyen földi távolságból, hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy a mögöttünk álló évszázadban milyen egyedülállóan fontos, kiemelt szerepe volt a postának a kapcsolattartásban, milyen izgatott várakozás előzte meg egy-egy …
A levélfestő
„Van egy világom. És ebben a világomban én adom meg a nevét
mindazoknak, akik odatartoznak.” (Erdélyi Béla)
A várhegy alatt jöttem, hajnal volt,
a házak kapui zárva,
néma kutyák álltak a kerítések mögött,
javítatlan utak pora kavargott.
A piacra igyekvők hajnalban elmentek.
Én a Mitrakát kerestem, eltévedtem ott,…
