Szövegek

netnapló – Keresztül-kasul a Felvidéken

CsL_02. A könyvgyűjtő íróasztala

Az indulás reggelén, május 9-én pontosan kelek, az ímélben előre megadott időpontban: irodalmi karavánon veszek részt sokadmagammal, komolyan kell venni ilyenkor az elindulást és a megérkezést. Gyorsan elvégzem a felkelés utáni rutinteendőket, összepakolok, még egyszer ellenőrzöm az úti okmányokat, kissé idegesen reggelizek, végül várom Dupka György érkezését. Így telik el

Az Ördög, a Halál és a Szépség

bauwagen-3287444_640

Nem szeretem a temetéseket.

Sablonos, lányregénybe illő unalmas szombat délelőtt volt. Megírni se lehetett volna rosszabbul, még az eső is esett. Ráadásul senkit nem ismertem és meglehetősen zavarta őket, hogy mi a fenét keres itt egy idegen. Persze, ketten tudták volna, hogy ki vagyok, de úgy döntöttem, szerencsésebb, ha ők

A fiú

STpixabay_structure_1920

Freskó

A buszállomáson ültem. Az ukrán ünnep miatt kimaradt néhány járat, a következőre negyven percet kellett várakozni. Egy fiatal, szőke fiú lépett hozzám. Ruhája kopott volt, arca pattanásos, és foltokban festéktől piszkos.

– Busz csak negyven perc múlva lesz – szólt hozzám.

– Tudom, megkérdeztem a pénztárnál – válaszoltam.

A halál oka: fejlövés

pixabay_profile-sheet-3324784_960_720

Máig sem tudom elfeledni azt a napot, amikor megtudtam, hogy hősi halott vagyok. 1975-öt írtunk, május 1. volt, épp egy éve annak, hogy feleségem, Olja hosszú szenvedés után meghalt mellrákban. A bútorgyári kollégákkal együtt vettünk részt a városi felvonuláson, de én szörnyen kedvetlen voltam. A fiúk alig várták már, hogy

Törésveszély

old-3290852_640

A diófa, amelyet az utca közepéről is látni lehetett, varjak személyében talált vendégekre. Egy erősebb fuvallattól néhány levél hullott felém, ahogy a letérőhöz érkeztem. Mintha beleillett volna az egyhangú, szürke időbe a panelház látványa. Belülről még illúziórombolóbb, ahogy az első emeleti húgyszagot (már) egészen otthonos doh váltja fel.

Jót tett