Szövegek

Szeptember 19-én a megszokott napi rutin ott tört meg, hogy a tyúkok és kacsák bőséges ellátása után nem vittem ki a bárányokat, az ólban maradtak, és fűvel töltöttem fel az etetőjüket. Mert tudjuk, ha délelőtt nem leszünk otthon (amire példa a járvány miatt hozott márciusi szigorítások óta ritkán volt), akkor …

Délután fél öt, és ilyenkor, ősz végén már korán sötétedik.

Líz fel-alá járkált a szobában, lábnyomai szinte kivehetőek voltak a szőnyeg szálaiban. Egyre gyakrabban simogatta meg Gedeon hátát, aki ügyet sem vetett rá. Teljesen jól elvolt újdonsült barátaival és a konyak társaságában.

Az asztal roskadásig meg volt tömve. Előételnek salátát …

Én kislány voltam, szénfekete hajú,

és anyám úgy hívott, hogy édes.

Én messze, messze éltem és tizenkét évet;

és a szélborzolta, fehér felhőhajú

hegyek mögött a jóságos Napisten

– ha nyár volt – hát énértem is égett.

Én ott születtem, ahol ezer monda

kergeti sárkányait, ha leszáll az éj,

ahol …

A kárpátaljai magyar irodalomról[1]

Hiába telt el egy évszázad az esemény óta, gyakran érzem úgy, még mindig Trianon határozza meg a gondolkodást a kárpátaljai magyar kultúrában. Sokszor ma is ez a középpont, a kiindulási és hivatkozási alap. Más megközelítésben pedig olyan ősbűn, amelyhez mindannyiszor vissza lehet térni, …

Jan Zsortula mondja, miután visszatért Dozsorcába[1]

A kerítésről lepattogott a festék, a parkban megnőtt a fű. A Kardvirág Egészségközpont ajtaján lakat van, de a bejárat mellett lévő ablakon nincs rács, és az üveget betörték. Letaposom a füvet, észreveszem, hogy a fal mellé valaki egy kőhalmot rakott. Rálépek, felkapaszkodom a …