Szövegek

A vonatokról

A felsővezetékben Isten lakik
– mesélte főpályamester dédnagyapám.
És mikor elérte a halál
szeretett ungvári pályaudvarán,
ő maga is elnyújtózott
az örök vágányok felett.
Galíciában sebzett lelke
a váltóárammal kiegyezett.
 
*
 
Egyes járatokról nem szól a menetrend.
Éjszaka jönnek a Beszkidek felől,
ahol monarchiás, szűk alagutakra
a Keleti-Kárpátok fenyvese dől.

netnapló – Képek és szavak

2017.10.19._Részek_és_párbeszédek

2017. október 19.

Egész reggel izgulok Mátyás miatt. Vajon sikeresen átjut a magyar-ukrán határon? Nem kötnek bele a vámosok a sok csomagba, amit hoz? Időben érkezünk-e kipakolni és eljutni Ungvárra? Ezen gondolkozom, miközben a faleveleket söpröm arrébb a lábammal a város főutcáján. Kertész Dávidra bízom a kávéfőzést. Mátyás a vártnál

„Amelyik regény néma a most számára, az halott”

20170927_123840

2017. szeptember 27-én zajlott a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) és a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) Részek és párbeszédek című sorozatának harmadik beszélgetése. Az alkalomra az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási–Tudományos Intézetének Bercsényi Miklós Könyvtárában került sor. A rendezvény középpontjában ezúttal Dobás Kata irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus állt.

A Csordás László

netnapló – Laci virágai

20170927_103316

Egyszer azt írtam, hogy nem kötődöm a terekhez, és éppen Kárpátalja kapcsán. Ezt ma is tartom, egyáltalán nem a terekhez, hanem az emberekhez kötődöm.

Reggel nehezen szállunk ki a meleg fészekből, ketten kétfelé megyünk egy időre, kicsit rohanunk is, nem marad idő a könnyes búcsúra, szerencsére, végül kötelességtudóan elhagyjuk

Mindennapi határtapasztalatok (Zelei Miklós: A kettézárt falu)

egyutt_borito_2017_4_01

Amikor biztosan tudom, hogy át kell kelnem valamelyik határon, rendszerint összeszorul a gyomrom. Az utazással és a határátlépéssel kapcsolatos kétely, viszolygás, szorongás bele van kódolva a biztonságosnak és ismerősnek hitt otthon elhagyásába, a szabad mozgás eszményének és a szögesdrót-kerítésekkel körülölelt határvidék – ahol magam is élek – egymással ki nem