Öt percig halott

ST_mood-1335737_640

Natália a bíróság épülete előtt állt, néhányat szívott a cigarettájából, majd, amikor meglátta édesanyját, eloltotta, és a szemetesbe dobta a csikket.

Az épület belseje kopár volt. Néhány ajtó, és a mögülük kiszűrődő hangok tanúskodtak arról, hogy a korai időpont ellenére nincsenek egyedül. A folyosó végén, balra az ajtón cirill betűkkel

A libapásztorlány

sky-1611044_640

Anyámat sosem engedték a nagyszülei a többi gyerekkel játszani. Mindig találtak neki munkát, mert falun az bőven akadt. Délutánonként általában a libákat kellett terelgetnie, le a töltés mögé, a Tiszához. Erről mesélt, miközben a szülőfalujába tértünk, hogy meglátogassuk a nagymamája sírját.

Aznap tollfosztásra készültek. Olyankor kitépkedték a liba tollait, amit

Ami tényleg bánt

electricity_KD_640

Amikor megfogtam a kezét, átfutott rajtam egy statikus áramütés. Felkacagott, és azt mondta: ez természetes, gyakran előfordul. Igen, ismerem az érzést, rázott már meg kézfogás, pamutpulóver vagy akár a szőnyeg is. Előfordul. De ez erősebb volt a szokásosnál.

A kezem még mindig sajog, és égésnyomok vannak rajta, pedig majdnem két

Az Ördög, a Halál és a Szépség

bauwagen-3287444_640

Nem szeretem a temetéseket.

Sablonos, lányregénybe illő unalmas szombat délelőtt volt. Megírni se lehetett volna rosszabbul, még az eső is esett. Ráadásul senkit nem ismertem és meglehetősen zavarta őket, hogy mi a fenét keres itt egy idegen. Persze, ketten tudták volna, hogy ki vagyok, de úgy döntöttem, szerencsésebb, ha ők