Anyu

egyutt_2016_3_borito

Tegnap a kádba fulladtam. Éreztem, ahogyan az orromon át a tüdőmbe áramlik a víz. Nem tettem ellene semmit, arra gondoltam, hogy ez már egyszer megtörtént velem, még gyerekkoromban. Vártam. Láttam magamat, azt a barna, hosszú hajú kislányt, akinek az ápoló nem találja karján a vénát. Azt is, ahogyan anyám visszafojtja

Koldusok

irodalmi szemle 2016. 2. szám

Reggelre fehér lett minden odakint. Csak cigiért indultam le a kisboltba, majd annyira elkalandoztam a gondolataimban, hogy a város központjában találtam magam. Adventi vásár volt, a főtér tele sátorral, kézművesekkel, kirakodóvásárral. Borvidékhez méltóan a helyi termelők sem maradtak otthon. Találkozás néhány ismerőssel, pohár, pálinka, koccintás. Ez lett belőle.

Az egyik

A tintásüveg

irodalmi szemle 2016. 2. szám

Olimpia azonnal megszabadult volna a bizonyítéktól, annak érdekében, hogy a bírák előtt később magabiztosan állíthassa: nem ő árulta el Z.-t. Ha már nincs birtokában a tinta és a papír, senki sem vádolhatja meg, gondolta ő. Ekkor még nem merült fel benne a hamis bizonyíték létrehozásának lehetősége.

A szembesítés is megvalósítható,

Őz a lakótelepen

Szalontai Alexandra: Ajtó

(Slendrián K. E.-nek)

E. szétkenődött szemfestékét igazgatja, közben meg-megakad a lélegzete, majd zihálva kifakad. Igyekszem megértő arcot vágni, de fél szemmel azt lesem, V. távolodik-e. Félek, hogy visszafordul, és újra kiabálni kezdenek. Szánalmas figura, még így, messziről is; lomha, hanyag. Nem értem E.-t…

Hajnalodik. Ilyenkor még nagyobb a lakótelep csöndje.