egy feneketlen szombaton

a táncoló virágcserepek közt
ma is megpihen a rezignáció
senki sem kérdezte a vágyakat
a holdszomorító kötelességek
csak úgy jöttek
némán ülök a téboly-kék érzéseimen
kárba ment nap
pedig hegyeket másztam volna
talán te és a valódi prioritások
ezért maradtatok otthon
a szabad hétvégék is
vérpiros ikszeket húztak
pokolra képzelem

KVIT-re akadva, avagy az internetes versmondó verseny visszatér

Figyelem! Figyelem!

Közhírré tétetik!

A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság ismét meghirdeti internetes versmondó versenyét. A felhívásra kárpátaljai óvodás és iskolás gyerekek jelentkezését várjuk kárpátaljai magyar költők szabadon választott verseinek előadásával. Készítsetek rövid, maximum 3 perces videót, amelyben előadjátok a választott alkotást, majd az elkészült anyagot (nem a linket) juttassátok el…

Őz a lakótelepen

Szalontai Alexandra: Ajtó

(Slendrián K. E.-nek)

E. szétkenődött szemfestékét igazgatja, közben meg-megakad a lélegzete, majd zihálva kifakad. Igyekszem megértő arcot vágni, de fél szemmel azt lesem, V. távolodik-e. Félek, hogy visszafordul, és újra kiabálni kezdenek. Szánalmas figura, még így, messziről is; lomha, hanyag. Nem értem E.-t…

Hajnalodik. Ilyenkor még nagyobb a lakótelep csöndje.