„Élni kell, élni muszáj”

(Színre vitt erőszak: közös pontok és eltérések A sátán fattya regény- és filmváltozatában)

 

A múlt századi történések napjainkat is meghatározzák. Bár a Szovjetunió felbomlott, a közös emlékezetből nem lehetett kitörölni a fájdalmat, amit a vörös éra okozott. A XXI. században kiemelten fontos szerepet kap az emlékezés, a múltból való

Regény a rettenetről (A sátán fattya ötödik kiadása)

Az utóbbi ötven-hatvan évben alig-alig született olyan magyar nyelvű műalkotás a kárpátaljai kulturális régióban, amely már megjelenése után komoly elismerést kapott a helyi közösség részéről, ahogyan ezzel párhuzamosan az egyetemes magyar irodalom kortárs értelmezőinek figyelmét is felkeltette. A sátán fattya kétségtelenül ilyen. Nagy Zoltán Mihály kisregénye jól időzítve, a kommunizmus

Shrek Tímea: Rózsák

Az unokatestvérem, Emese, még egészen kicsi volt, úgy tíz év körüli. Emlékszem, azelőtt éven halt meg Jani bátyánk, nagymamám testvérének a férje. Mindig is lánygyereket szeretett volna, de két fiúval áldotta meg az ég. Gyakran jártunk édesanyámmal náluk vendégségben, amíg élt, úgy szólított, hogy Annuskám.

Emesével a falusi porta udvarán

Marcsák Gergely: Terek

Lelkünk terei végül kiürülnek,

mint ár után a bibliai bárka.

És puha testével kitölti őket

önmaguk nyirkos funkciótlansága.

 

Vissza aztán csak egyszer tér az ember.

Számadás előtt megkeresni magát,

hogy ráeszméljen bomló értelemmel:

legtöbb emléke csak lerongyolt plakát.

 

És csalódni fog, ha ideköltözne

törmelékekből állítani össze

a feloldozó, sosemvolt egészet,