Irodalomtörténész, író, költő, zeneszerző, énekes. 1990. február 23-án született az ungvári járási Kincseshomokon.  A Debreceni Egyetem Irodalom és Kultúratudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Az iskola befejezése után az Ungvári Nemzeti Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, majd öt évig az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola magyartanára és szervezőpedagógusa volt. Első versei 2010-ben jelentek meg az Együtt irodalmi folyóiratban. Azóta írásait közölték a Napút, Helikon, Partium, Magyar Napló, Irodalmi Jelen, Hitel c. folyóiratok. A Szárnypróba (2013), Különjárat (2016), A tökéletes zártság egyetlen pillanata (2017) és az Év versei–2018 című antológiák társszerzője. Verseket, rövidprózákat, tanulmányokat ír. A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alelnöke, a Magyar PEN Club tagja. Budapesten az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. Egy tanulmánygyűjteménye és egy verseskötete megjelenés alatt áll. Elismerések: Együtt Nívódíj (2017).

Marcsák Gergely: lapszélvers lágerimákhoz

2019.11.18.720

tűzhelyen melegítjük a maltert

hogy szavainkat összefogja

és ami utánunk marad

ne tudja csonkítani a fagy

széthordani szél

imánk minden versszaka

a vorkutai üzem újabb szintje

s bár isten felé építkezni

babiloni balga törekvés

minket rabokat kényszerít

a remény a felvigyázó tiszt

és a barakkokba párnáiba

varrt kenyérhéj

 

tudtad-e a

Marcsák Gergely: Első nap. A Daykától a Drugethig

2019.10.20_720

Az utóbbi időben megszaporodtak az irodalmi programok, események a naptáramban, és már azt is gyanúsnak érzem (nahát, biztos elfelejtettem valamit!), ha akad néhány szabad napom, amikor nem kell utazni, előadásra készülni, nincsenek égetően sürgős feladataim. Azonban zsúfolt naptár ide vagy oda, mégis létezik fontossági sorrend, és van rendezvény, aminek kedvéért

Marcsák Gergely: „A mi üdvünk a változás…”

glass_09.29._720

Kalandvágyból az idő folyosóján

képzeletem olykor új szobákba nyit.

Ilyen véletlen csapongás során

találtam meg az ágyban fekvő Adyt.

 

A halállal s egy tablettával küzdött,

nem tudta őket lenyelni szegény.

Csapzott haja homlokára hullott,

táltos szemében pislákolt a fény.

 

Nagyokat kortyolt s faggatni kezdett

a vizespoharat félretéve.

Ung-vidék? – mosolygott

Marcsák Gergely: Nagyapa

2019.08.22._960_720

Nagyapából egy nap az élet kiköltözött.

Hiányába a perc hideg testet ékelt.

Beletelt szegénynek hetvenkét évébe,

mire ledolgozta azt a jóvátételt,

amit az Isten szándékában kezdett,

és negyvenhétben Donbászon folytatott.

Fényekbe merült szembogara zárta

a sorsát jelentő összetett mondatot.

 

Nagyapából egy nap kiköltözött az élet,

és a dédmama szülőhelyét felkereste.