Irodalomtörténész, író, költő, zeneszerző, énekes. 1990. február 23-án született az ungvári járási Kincseshomokon.  A Debreceni Egyetem Irodalom és Kultúratudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Az iskola befejezése után az Ungvári Nemzeti Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, majd öt évig az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola magyartanára és szervezőpedagógusa volt. Első versei 2010-ben jelentek meg az Együtt irodalmi folyóiratban. Azóta írásait közölték a Napút, Helikon, Partium, Magyar Napló, Irodalmi Jelen, Hitel c. folyóiratok. A Szárnypróba (2013), Különjárat (2016), A tökéletes zártság egyetlen pillanata (2017) és az Év versei–2018 című antológiák társszerzője. Verseket, rövidprózákat, tanulmányokat ír. A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alelnöke, a Magyar PEN Club tagja. Budapesten az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. Egy tanulmánygyűjteménye és egy verseskötete megjelenés alatt áll. Elismerések: Együtt Nívódíj (2017).

Marcsák Gergely: Karjában érjen

2020.03.09._640

Hogy az alkotáshoz kell-e szenvedés,

Ti tudjátok, részeg-bús angyalok,

De sejtem én is, hisz egyetlen betűt

Nem írtam, mióta boldog vagyok.

 

A dicsérő óda névtelen, elnyűtt,

De kitaszításotok szívünkbe mar.

Hordót görgettek céltalan, bolyongva

Az otthontalanság árnyaival.

 

S magam egykori helyeteken érzem,

Ha felugrik az Ő chat-ablaka.

Legyek hát néma,

Marcsák Gergely: Terek

2020.01.02._640

Lelkünk terei végül kiürülnek,

mint ár után a bibliai bárka.

És puha testével kitölti őket

önmaguk nyirkos funkciótlansága.

 

Vissza aztán csak egyszer tér az ember.

Számadás előtt megkeresni magát,

hogy ráeszméljen bomló értelemmel:

legtöbb emléke csak lerongyolt plakát.

 

És csalódni fog, ha ideköltözne

törmelékekből állítani össze

a feloldozó, sosemvolt egészet,

Marcsák Gergely: Kámfor

pixabay.12.21.b_720

Ásít, dohog, megrezzen a város.

 

Kabátját az éj a téren felejtette,

foszlányait makacsul markolják a fák.

 

Ungvár ezer szemén

kattogva kúszik a redőny,

nyújtózik a folyó

rideg kavicságyon.

 

Lábamra gesztenyelevelet

söpörnek a sosem-alvók,

majd eltűnnek.

 

Megjelent: Marcsák Gergely (2019) Fekete-Tisza. Budapest, Előretolt Helyőrség Íróakadémia

Marcsák Gergely: lapszélvers lágerimákhoz

2019.11.18.720

tűzhelyen melegítjük a maltert

hogy szavainkat összefogja

és ami utánunk marad

ne tudja csonkítani a fagy

széthordani szél

imánk minden versszaka

a vorkutai üzem újabb szintje

s bár isten felé építkezni

babiloni balga törekvés

minket rabokat kényszerít

a remény a felvigyázó tiszt

és a barakkokba párnáiba

varrt kenyérhéj

 

tudtad-e a