Marcsák Gergely irodalomtörténész, író, költő, zeneszerző, énekes 1990. február 23-án született az ungvári járási Kincseshomokon. A Debreceni Egyetem Irodalom és Kultúratudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Az iskola befejezése után az Ungvári Nemzeti Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, majd öt évig az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola magyartanára és szervezőpedagógusa volt. Első versei 2010-ben jelentek meg az Együtt irodalmi folyóiratban. Azóta írásait közölték a Napút, Helikon, Partium, Magyar Napló, Irodalmi Jelen, Hitel c. folyóiratok. A Szárnypróba (2013), Különjárat (2016), A tökéletes zártság egyetlen pillanata (2017) és az Év versei–2018 című antológiák társszerzője. Verseket, rövidprózákat, tanulmányokat ír. A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alelnöke, a Magyar PEN Club tagja. Budapesten az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. Egy tanulmánygyűjteménye és egy verseskötete megjelenés alatt áll. Elismerések: Együtt Nívódíj (2017).

A halál oka: fejlövés

pixabay_profile-sheet-3324784_960_720

Máig sem tudom elfeledni azt a napot, amikor megtudtam, hogy hősi halott vagyok. 1975-öt írtunk, május 1. volt, épp egy éve annak, hogy feleségem, Olja hosszú szenvedés után meghalt mellrákban. A bútorgyári kollégákkal együtt vettünk részt a városi felvonuláson, de én szörnyen kedvetlen voltam. A fiúk alig várták már, hogy

Hűlt hely

autumn-leaves-2178763_640

Sírfelirat a Kapos utcai temetőben

Mi visszaadtuk már a földnek,
amit, míg éltünk, adhatott.
Kik itt laknak, hát nem pörölnek,
és hátralékot sem hagyott

senki a holtak táborából
még ott, a másik oldalon.
Borostyán zöldje – hűvös fátyol
alatt van minden sírhalom.

Köröttünk zúg és nő a város.
Az élet

Alkony a vitrinben

Magyar-Napló-januári-boritók-b1-webes-m

 

Az asztal alól sötétség szivárog,

ellepi a lassan sárguló szobát,

és kiszorít a sűrűsödő vitrinből

egy régi orosz porcelánbabát.

 

És ha az alkony valamit felborít,

azt az emléket az idő töri el,

s nem juthat eszünkbe, hogy megbékítsen,

ha évek múltán majd emlékezni kell.

 

A földre hulló porcelánt nézem,

Karácsonyi vásár

Magyar-Napló-dec-boritó-b1-wm
Késő ősz volt a Vörösmarty téren,
áradt a forralt bor fahéjillata,
standok, boltok közt az adventi fényben
ránk talált egy szürkés bankautomata.
 
Néztük, hogy dől a Váci utca népe
akcióval vonzó üzleteken át,
amíg PIN-kódom beírtam a gépbe,
és kezembe kaptam némi valutát.
 
Az otthoniaknak szuveníreket
akartunk vinni a Vörösmartyról,