Marcsák Gergely

 Irodalomtörténész, író, költő, zeneszerző, énekes. 1990. február 23-án született az ungvári járási Kincseshomokon.  A Debreceni Egyetem Irodalom és Kultúratudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Az iskola befejezése után az Ungvári Nemzeti Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, majd öt évig az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola magyartanára és szervezőpedagógusa volt. Első versei 2010-ben jelentek meg az Együtt irodalmi folyóiratban. Azóta írásait közölték a Napút, Helikon, Partium, Magyar Napló, Irodalmi Jelen, Hitel c. folyóiratok. A Szárnypróba (2013), Különjárat (2016), A tökéletes zártság egyetlen pillanata (2017) és az Év versei–2018 című antológiák társszerzője. Verseket, rövidprózákat, tanulmányokat ír. A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alelnöke, a Magyar PEN Club tagja. Budapesten az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. Egy tanulmánygyűjteménye és egy verseskötete megjelenés alatt áll. Elismerések: Együtt Nívódíj (2017).

Marcsák Gergely: Kovács Vilmoshoz

Csillapítani végre a föld lázát,

bár leköltöztél, nem sikerül mégse,

mert korod s korom az idő sodrában

csak az ősrobbanás utórengése.

 

A birodalmak osztályrésze bukás,

és az eszmék vége mindig prózai.

Szétrabolt, lakatlan torzókká lesznek,

mint feldúlt falvaink kolhozromjai.

 

Magadat ezért ne vedd túl komolyan.

Jobb, ha a poéta mesék

Marcsák Gergely: Néma naptárárus

Két napja múlt karácsony, anyuval ketten voltunk odahaza. Kora délelőtt a nappaliban hasaltam, és a Jézuskától kapott játék Kalasnyikovval lőttem a hálószobába. Szenteste egy régi magazinban az éjjeliszekrény alatt megtaláltam egy öltönyös férfi portréját, kitéptem, és apuval a videólejátszó üres dobozára ragasztottuk célpontnak. Anyu főzött és mosogatott, néha kilépett, és

Marcsák Gergely: Irodalmat anyatejjel?

Idén októberben szervezte meg Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke, az Együtt folyóirat felelős kiadója a XIV. Együtt Írótábort. Feleségemmel, Shrek Tímeával volt szerencsénk részt venni a programokon, amelyekre magunkkkal vittük egyéves Júlia lányunkat is, aki a tábor történetének legifjabb karavánozója lett. Kezdetben aggódtunk, hogy rosszul viseli majd

„Látnunk kell egymást…”

Naplóbejegyzés az I. Rimay Nemzetközi Költészeti Fesztiválról

Karanténba jön? – kérdezte a határőr, miután magához intett. Kezemben szorongattam a felettesétől kapott végzést, miszerint én, a költészeti fesztiválra tartó beregszászi lakos, hivatalos úton vagyok, és „karanténmentesen, korlátozások nélkül” léphetek Magyarország területére. Eljött az idő, hogy ezt az ütőkártyát – önelégült mosolyomat