1. Szavalnak a kékruhás fellegek
villám-betükkel írt
mennydörgő verseket,
s megríkatják a felséges eget.
2. Zsiráf-nyakú templom árnyát az éjszaka
a porfehér kőtöltésre kiszegezi,
s fent a tetőn párjahagyott bádog-kakas
dühében a csillagokat csipegeti.
3. Arcodon a mosoly hamis.
Kacajoddal lelked bántod.
Talpad alatt sír a kavics…
Nem is …
Évmilliók zajlásában elvesztek az ősök.
Nem kutatom, hogy kik voltak; szolgalelkek, hősök.
Nem tudom, hogy nehéz léptű, földtúró dédapám
fia rosszat tett-e, mikor túladott a kapán.
Nem tudhatom, hogy közülük kit illet az érdem,
hogy istenek s urak előtt nem hajlik a térdem,
s kit a vád, hogy ívpapírok szántásába …
Rongyos kis falu volt, a patakja sárga,
a papja kölcsönpap, a kisbíró sánta.
Rongy falu, ahol az asztalos már úr volt,
petró- és pálinkaszagú volt az új bolt,
kifent késsel jártak a fiúk a bálba,
s félvéka búzát kért érted is a bába.
Most hogy méregetem, meddig ér az emlék,…
Csináltál-e vaskarikát fából?
Mertem vizet tengerből kanállal.
Vártam kelni gerlét sastojásból,
s ringattattam bölcsőt a halállal.
Csináltál-e fakarikát vasból?
Fúvattam már üvegből harangot.
Történelmi leckét mondtam hasból,
s öltem Krisztust. Keresztet faragott.
Költő voltam. Birodalmam szegény:
vaskarika fából, játék-gyarmat.
Álmomban egy este festett egén
lángra lobbant millió csepp harmat.
…
Gyakorlófüzet (Kovács Eleonóra blogja) Csordás László blogja: Marcsák Gergely blogja
RSS - Bejegyzések RSS - Hozzászólások