Kovács Vilmos: Vallani kell

2020.03.15.b._640

Évmilliók zajlásában elvesztek az ősök.

Nem kutatom, hogy kik voltak; szolgalelkek, hősök.

Nem tudom, hogy nehéz léptű, földtúró dédapám

fia rosszat tett-e, mikor túladott a kapán.

Nem tudhatom, hogy közülük kit illet az érdem,

hogy istenek s urak előtt nem hajlik a térdem,

s kit a vád, hogy ívpapírok szántásába

Kovács Vilmos: Falusi emlék

road_07.30_1920

Rongyos kis falu volt, a patakja sárga,

a papja kölcsönpap, a kisbíró sánta.

Rongy falu, ahol az asztalos már úr volt,

petró- és pálinkaszagú volt az új bolt,

kifent késsel jártak a fiúk a bálba,

s félvéka búzát kért érted is a bába.

 

Most hogy méregetem, meddig ér az emlék,

Kovács Vilmos: Fából költött vaskarika

07.06.b._960_720

Csináltál-e vaskarikát fából?

Mertem vizet tengerből kanállal.

Vártam kelni gerlét sastojásból,

s ringattattam bölcsőt a halállal.

 

Csináltál-e fakarikát vasból?

Fúvattam már üvegből harangot.

Történelmi leckét mondtam hasból,

s öltem Krisztust. Keresztet faragott.

 

Költő voltam. Birodalmam szegény:

vaskarika fából, játék-gyarmat.

 

Álmomban egy este festett egén

lángra lobbant millió csepp harmat.

 …