Vendégposzt

Sz. Kárpáthy Kata: Művészet és projekttervezés randija, avagy ilyen volt a Kultivál 2019

Előtte

Az ember lánya nem tud elég korán felkelni ahhoz, hogy ne fogjon ki rajta a határátkelő. „A két határ között átértékeled az életed” – olvastam egy bölcs kárpátaljai weboldalon. Nos, 3,5 óra alatt a következő életemet is lett volna időm lajstromba venni, de ettől nem lettem nyugodtabb. Nem kevés gyomorideggel ültem fel az InterCityre Nyíregyházán, hiszen már tudtam, nem érek időben  Lakitelekre, esetleg csak akkor, ha útközben  megtanulom a teleportálás mesterségét.

Szolnokon ismét várakoznom kellett. Az aluljáróban vettem néhány könyvet, és a könyvárus hölggyel beszélgettem a napjainkat jellemző olvasási szokásokról.

Amikor végre Lakitelek felé indult a vonatom,  azt hittem, nemsokára célba érek. Arra nem gondoltam, hogy a Lakitelek Népfőiskolához el is kell jutni, ugyanis a tábor helyszíne nagyjából 4 km-re található az állomástól. A következő busz több, mint egy óra múlva indult oda. Tisztességesen felpakolva – hogy egy málhás szamár is megirigyelt volna – elindultam az úti célom felé. Teleportálni még mindig nem sikerült megtanulnom, viszont az égiek szíve megeshetett rajtam, mert küldtek egy aranyos helybélit, aki az autójával a Népfőiskola bejáratáig elvitt. Így az Úr segedelmével cirka félnapnyi utazás után megérkeztem a Kultiválra*.

1_7149.b

Ott

A határon való vesztegelés miatt sikeresen lekéstem az ebédet, a megnyitót és a csapatépítő tréning felét.

A lényeg, hogy megérkeztél – nyugtattak a szervezők. Az ismerkedős játékok második felén már én is részt vettem. Közben értesültem, hogy két szekció lesz, és vannak némi módosítások a programban.

 – Egyedül vagy Kárpátaljáról?kérdezték tőlem néhányan. Bár a mellékelt ábra (én) jól mutatta a kérdésre a választ, azért igyekeztem kimerítően felelni. A workshopokon a civil szervezetek, a projekttervezés és a kommunikáció volt terítéken. Eleinte nem értettem a művészet és a projektterv közötti összefüggést, és kissé kétségbe voltam esve, hogy biztosan jó helyre jöttem-e.

Én ezt elvileg tanultam, de akkor miért nem ismerős? – tűnődtem magamban. Ezen gondolatom a továbbiakban is végigkísért(ett), amikor csoportosan kellett feladatot elvégezni.  Mázlim volt, mert velem ellentétben a csapattagoknak voltak jó ötleteik, amikből gazdálkodhattunk. A mi csapatunk egy irodalmi rendezvénynek fektette le az alapjait. A négy csapat munkásságának eredményeképpen a következő fiktív programok születtek meg: Cigány Muzsika Hagyományőrző Családi Nap, IromDalom, I. Muzsalyi Nemzetközi Amatőr Filmfesztivál, valamint Zöld Pláza Szabadegyetem- és Fesztivál. A többi téma mellett – zene, film, környezetvédelem – kicsit úgy éreztem, hogy el fog veszni a miénk, hiszen az irodalom nem az a műfaj, amiről az egyszerű embernek a kikapcsolódás és a szórakozás jut eszébe.

Vacsora után folytatódtak a közösségfejlesztő programok, amelyek jó hangulatban teltek. Az otthoni színjátszó csoportomat juttatták eszembe a helyzetfeladatok, és azt, hogy milyen jó lett volna, ha nem csak én jövök Kárpátaljáról. Korán ébredtünk, de ez nem riasztott attól, hogy sokáig ébren maradjunk. Beszélgettünk, ismerkedtünk. (Elvégre, fiatalok vagyunk.)

Utolsó estére időzítették a nyertes projekt kihirdetését. Az esélytelenek nyugalmával vártam az eredményt, hogy a zenések, a filmesek vagy a környezetvédelmisek győznek. Amikor elhangzott a mi nevünk, őszintén szaladt ki belőlem (és szokásomhoz híven jó hangosan), hogy mivan?, és a biztonság kedvéért végignéztem a csapattagjaimon, hogy ők is hallották-e. Meglepődött csapatunk széles vigyorral vette át az ajándékkönyvet. Ezek szerint az irodalom mégiscsak a legmenőbbnek bizonyult.

A Kultivál ideje alatt lelkes csapatunk egy alkalommal meglátogatta a szomszédos Antológia Kiadót és Nyomdát, ahol a könyvkiadás rejtelmeivel ismerkedhettünk meg. Délutánonként, ha szűkös időnk engedte, a Gyarmati Dezső Tanuszoda és Termálfürdő vizében hűsöltünk, és közben megvitattuk a külhoniak és az anyaországiak közti különbségeket. A tábor végére a 35 résztvevő – kisebb-nagyobb klikkesedéseket leszámítva – összekovácsolódott.

IMG_7169.b

Utána

Kora reggel felpakolva indultam el a vonatállomás felé. Sajnáltam, hogy nem maradhattam ott a délutáni záróprogramon, de választanom kellett: táborzáró vagy utazás. Amikor a Kultiválozók éppen (könnyes?) búcsút vettek egymástól, én a határátkelőnél mérgelődtem, és legszívesebben kedves vámosainknak a Generáltól a Fűrészdalt énekeltem volna (Húzd meg jobban, menjen a munka…”).

Délután értem haza. Minimális kipakolás után az ágynak vettem az irányt. Álmomban a szülőfalumban szerveztük meg a Kultivált, és szatmári népdalokat énekeltünk az iskolában.

 

*  A Kultivál 2019  „Érzem – teszem – mutatom”  c. tábor 2019. augusztus 8-11. között zajlott a Lakitelek Népfőiskola falai között.

 

Egy hozzászólás

  1. Tóth Ágnes

    Érdekes történet,jó volt olvasni! :)

  2. Molnár Krisztina

    Büszke vagyok rád, testvérem xoxoxo!

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>