Kovács Vilmos: Falusi emlék

Rongyos kis falu volt, a patakja sárga,

a papja kölcsönpap, a kisbíró sánta.

Rongy falu, ahol az asztalos már úr volt,

petró- és pálinkaszagú volt az új bolt,

kifent késsel jártak a fiúk a bálba,

s félvéka búzát kért érted is a bába.

 

Most hogy méregetem, meddig ér az emlék,

Hidegfüst

A szénporos levegőben

lezárt vagonok álltak,

indult a mozdony, lassan

vitt magával téged.

Csak három nap – mondtad

és a világot nyakadba vetted,

hogy újjáépítsd régi rendjét.

Ennyi időre csomagoltam neked

némi bort, meg száraz kenyeret.

Szalonnát is tettem volna,

de a füstön nem volt más, csak

a háború testéből

Hétköznapok

Minden kedden és csütörtökön ugyanaz a cetli fogad a postaládában „eladó lakást keresek” felirattal. Alatta persze telefonszám és egy név. A többi haszontalan hirdetéssel együtt ezt is a főbejárat mellé dobta valaki. Egy idő után úgy néz ki a postaládák alatti betonpadló, mintha papírgyűjtő lenne. Sosem látom, hogy