Elhallgatnak

Ma az Este lett c. vers következik A tudat szunnyadó  határőrei. Válogatás Kovács Vilmos műveiből c. kiadványból. Egy városhoz és egy napszakhoz kötődik, mint A város elalszik.
Ebben a versben is először a fáradtságot jegyzi meg a költő. Itt az utca fáradt el, A város elalszikban a nap. Ott fúj a szél, rázza a faleveleket, itt felhőket rak az égre. Ott a zárt ablakok is vitáznak, itt megnyugodva elhallgatnak.

*

Kovács Vilmos: Este lett

 

Elfáradt az utca. Lásd, megint este lett.

Kékporos útszélen ballag a szél-mester,

s felfoltoz az égre csillagfejű szeggel

pár ócska bádogból kivágott felleget.

 

Redőny-pillájukat lehunyják a házak.

Didereg az utca. Gyémánt-esőszemet

köszörül a fény a lombokon, s két szemed

szomorú égboltján zöld csillagok fáznak.

 

Megyek, kedves. Csak az álmod kell ma nekem.

Búcsúzzunk… Nézd, ott egy gipsz-fejű maneken

elváló lépteink hallgatja csodálva.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>