Ma az Este lett c. vers következik A tudat szunnyadó határőrei. Válogatás Kovács Vilmos műveiből c. kiadványból. Egy városhoz és egy napszakhoz kötődik, mint A város elalszik.
Ebben a versben is először a fáradtságot jegyzi meg a költő. Itt az utca fáradt el, A város elalszikban a nap. Ott fúj a szél, rázza a faleveleket, itt felhőket rak az égre. Ott a zárt ablakok is vitáznak, itt megnyugodva elhallgatnak.
*
Kovács Vilmos: Este lett
Elfáradt az utca. Lásd, megint este lett.
Kékporos útszélen ballag a szél-mester,
s felfoltoz az égre csillagfejű szeggel
pár ócska bádogból kivágott felleget.
Redőny-pillájukat lehunyják a házak.
Didereg az utca. Gyémánt-esőszemet
köszörül a fény a lombokon, s két szemed
szomorú égboltján zöld csillagok fáznak.
Megyek, kedves. Csak az álmod kell ma nekem.
Búcsúzzunk… Nézd, ott egy gipsz-fejű maneken
elváló lépteink hallgatja csodálva.
