Kovács Vilmos: Fából költött vaskarika

07.06.b._960_720

Csináltál-e vaskarikát fából?

Mertem vizet tengerből kanállal.

Vártam kelni gerlét sastojásból,

s ringattattam bölcsőt a halállal.

 

Csináltál-e fakarikát vasból?

Fúvattam már üvegből harangot.

Történelmi leckét mondtam hasból,

s öltem Krisztust. Keresztet faragott.

 

Költő voltam. Birodalmam szegény:

vaskarika fából, játék-gyarmat.

 

Álmomban egy este festett egén

lángra lobbant millió csepp harmat.

 …

Az aszimmetria helye

wave_NT_640

180° lentről felfele nézve — a lépcsőfordulóban

hagyott nosztalgia. Visszamentem oda, ahol

elhallgatott mondataink téglákként sorakoztak.

Mozdíthatatlanok, amióta falat építettél

közénk. Foghatnánk az egészet az időjárásra,

vagy a hídról leejtett esernyődre, ami után

sokáig idegeskedtél, és akár a kanyargós folyók,

magaddal hoztad az erdők hűvösségét.

Hárítani könnyebb, fejben levezetve arra

Elhallgatnak

city.05.26._640

Ma az Este lett c. vers következik A tudat szunnyadó  határőrei. Válogatás Kovács Vilmos műveiből c. kiadványból. Egy városhoz és egy napszakhoz kötődik, mint A város elalszik.
Ebben a versben is először a fáradtságot jegyzi meg a költő. Itt az utca fáradt el, A város elalszikban a nap. Ott

Vers most

vanishing-point-3148715_640

Idén több részletet közzétettünk A tudat szunnyadó határőrei. Válogatás Kovács Vilmos műveiből c. kiadványból. Februárban az  Előszó, márciusban A város elalszik áprilisban a Tavaszi viharok   jelent meg a honlapunkon.

Ma a Kenyér és vers következik, mert ezt választotta egy KVIT-tag.

*

 Kenyér és vers

                                              Egy szürrealista költőnek

 

A