Kopriva Nikolett: A levélfestő; A kék verem

A levélfestő 

„Van egy világom. És ebben a világomban én adom meg a nevét

mindazoknak, akik odatartoznak.” (Erdélyi Béla)

 

A várhegy alatt jöttem, hajnal volt,

a házak kapui zárva,

néma kutyák álltak a kerítések mögött,

javítatlan utak pora kavargott.

A piacra igyekvők hajnalban elmentek.

Én a Mitrakát kerestem, eltévedtem ott,

Lévai Aliz Mária: Férc

„Üszkös sebek felett múlnak az évek,

s én, a régi kislány, visszatérek,

mert vannak, akik mindig élnek,

és én sem haltam meg, én is élek.

Élnem kell, mert láttam az ördögöt.

Emberarca volt és szelíd kék szeme…”

Kovács Vilmos

Minden este, mikor aludni próbálok,

a fal túloldaláról egy nő sikoltását

Lévai Aliz Mária: Abortálás; Egyszer használatos; Rejtegetnivaló

Abortálás

 

Anyám tudta nélkül szült volna ikreket.

Köldökzsinórból kötött hurkot

nyakam köré a domináns fél,

a félelem. Elsőszülöttként túlnőtt rajtam,

halva születtem. Anyám tudta nélkül

szült volna ikreket. Most csak az újszülött

félelmet nevelheti fel. Azt, aminek a méhében

meg kellett volna halnia.

 

Egyszer használatos

 

Fogtömésbe ragadnak a fontos szavak,

Kopriva Nikolett: Száradás; Fekete macskák és Isten

Száradás

Nevelünk magunkban egy fát.
A bőrünket átlyukasztó ágak beleszakadnak a születésbe.
Csontjainkat gyökerek indázzák,
váratlan pillanatokban szisszenünk fel,
elkékült végtagokkal rójuk a szokásos utakat,
nem nézünk a kirakatüvegbe. 
A villamoson  mindenki a kezét takargatja,
a sebezhetőséget be kell csomagolni.
A napok felcserélhetők, csak
a tükörbe néző arcok változnak.
Hol