Marcsák Gergely: Partok között

MG.07.01_640

A hajó

Nem ismerem jól a törvényeit:
mi tartja fenn, mi süllyeszti el.
Méretét sem tudom összevetni
a látottak közül semmivel.

Szétterül, mint a nyárvégi ködök
fátyolos, úszó, fehér sátra.
Ahogy nézem, úgy nézhetett Dávid
a böhöm, harcos Góliátra.

Fedélzetre szállok, és a tengert
lesve azzal nyugtatom magam,
hogy révbe

Nagy Tamás: Seiche

2020.06.19._640

   „az észlelhető életműködés/ a hullám szorgalma.”

 ( Zilahi Anna)

 

Amikor a kövek még beszéltek, a tó érintését emlegették,

és a szabadságot, amit egymás mellett éreztek.

Azóta felgyorsultak körülöttük a dolgok,

a tér megváltozott külsejét mutatja, ahogy a szél

táncra kér tárgyakat, miközben a látás eltompul.

A kézben csészényi párolgás,

Nagy Tamás: Merülés

2020.04.03._640

Enyhe északi szél, szoknyának még kedvező.

Kézfeje ökölben, a partnak háttal állt,

a tó hullámai hajában végződtek.

Talán szándékos a helyszíntervezés a sirályok miatt,

így lenne leírható a merülés, amitől a tóéhoz

hasonló halmazállapotban a bőrfelszín alá lehet kerülni.

Odalentről nincs kép, vagy csak nagyon homályos,

akár egy vers sokadik

Kovács Vilmos: Elmondom neked

grevillea-881534_640

Meglásd,

holnap könnyebb lesz a szó,

mely ma kimondhatatlan.

 

Könyökölünk majd a híd vaskorlátján,

neonlámpák kék szirma hull vállunkra,

s míg mélyen alattunk csordogál

a bokáig érő idő –

én elmondom neked,

hogy sokszor eszembe jutnak

az ótvaras kölykök,

akikkel a pad alól lestünk

a Tanítókisasszony szoknyája alá.

 

Ilyenkor rád