Nagy Tamás: Sosem látott hajók; kikötni valahol

Sosem látott hajók

 

Solymászok és erdészek tanulmányozzák,

hogyan olvadhatnának össze a tájjal.

A hét nagy kő még nem látható, csak a hágó,

ahonnan kikerülhetetlen a kilencedik század.

Amit látnunk kell, túl van a Borzsa-havasok gerincein,

túl a csigolyák közt megbúvó farkasokon,

amelyek majd elbúcsúztatják az utolsó királyt is.

Az irány

Tavaszváró

Vári Fábián Lászlónak

Belefúlt már a tél az esővízbe.

Elkésett hidegfront tartósítja testét.

Fagyöngykoszorús kopár jegenyéken

varjak siratják az évszak elestét.

 

Sem szállni, sem maradni – csak megszűnni.

A jelenből kilépni: az volna jó;

s minden tavaszon megszületni újra.

Vacogó lelkünknek ilyen sors való.

 

S a megspórolt időt egy bájos …

Nagy Tamás: Fogolydilemma

A logika szerint nem hallgathatok

rólad. Megduzzadnak a bogarak szárnyai,

közelebb kerülsz a vízhez, a törött tükörhöz.

Részletekben még bevillanok, részletekben még

tudunk egymásról beszélni. Hogy mennyit sétáltunk

az ismeretlen utcákon május esténként,

és néha kifeküdtünk az út közepére,

mint abban a kibaszott filmben, amit utálok.

 

Mintha bombariadó közben kávéznánk,

Kovács Vilmos: Testamentum

Uram, emeld fel csontig nyűtt testem,

s fújd el belőle múlt lobogások

füstölgő üszkét.

Ismerd fel bennem halandó másod,

ki most fekete árnyadra estem,

s hozzá szegeznek lázvörös tüskék.

 

Uram, megjártam én is poklod,

ha teremtésed csodája hívott,

kiosztva részem.

Semminek sok volt, de csillaggal írott.

Uram, mostantól több lesz