Címke: vers

Anyám tudta nélkül szült volna ikreket.

Köldökzsinórból kötött hurkot

nyakam köré a domináns fél,

a félelem. Elsőszülöttként túlnőtt rajtam,

halva születtem. Anyám tudta nélkül

szült volna ikreket. Most csak az újszülött

félelmet nevelheti fel. Azt, aminek a méhében

meg kellett volna halnia.

Fogtömésbe ragadnak a fontos szavak,…

Száradás

Nevelünk magunkban egy fát.
A bőrünket átlyukasztó ágak beleszakadnak a születésbe.
Csontjainkat gyökerek indázzák,
váratlan pillanatokban szisszenünk fel,
elkékült végtagokkal rójuk a szokásos utakat,
nem nézünk a kirakatüvegbe. 
A villamoson  mindenki a kezét takargatja,
a sebezhetőséget be kell csomagolni.
A napok felcserélhetők, csak
a tükörbe néző arcok változnak.
Hol …

Solymászok és erdészek tanulmányozzák,

hogyan olvadhatnának össze a tájjal.

A hét nagy kő még nem látható, csak a hágó,

ahonnan kikerülhetetlen a kilencedik század.

Amit látnunk kell, túl van a Borzsa-havasok gerincein,

túl a csigolyák közt megbúvó farkasokon,

amelyek majd elbúcsúztatják az utolsó királyt is.

Az irány …

Vári Fábián Lászlónak

Belefúlt már a tél az esővízbe.

Elkésett hidegfront tartósítja testét.

Fagyöngykoszorús kopár jegenyéken

varjak siratják az évszak elestét.

Sem szállni, sem maradni – csak megszűnni.

A jelenből kilépni: az volna jó;

s minden tavaszon megszületni újra.

Vacogó lelkünknek ilyen sors való.

S a megspórolt időt egy bájos …