Marcsák Gergely: Kámfor

pixabay.12.21.b_720

Ásít, dohog, megrezzen a város.

 

Kabátját az éj a téren felejtette,

foszlányait makacsul markolják a fák.

 

Ungvár ezer szemén

kattogva kúszik a redőny,

nyújtózik a folyó

rideg kavicságyon.

 

Lábamra gesztenyelevelet

söpörnek a sosem-alvók,

majd eltűnnek.

 

Megjelent: Marcsák Gergely (2019) Fekete-Tisza. Budapest, Előretolt Helyőrség Íróakadémia

Hétköznapok

boxes.07.13._960_720

Minden kedden és csütörtökön ugyanaz a cetli fogad a postaládában „eladó lakást keresek” felirattal. Alatta persze telefonszám és egy név. A többi haszontalan hirdetéssel együtt ezt is a főbejárat mellé dobta valaki. Egy idő után úgy néz ki a postaládák alatti betonpadló, mintha papírgyűjtő lenne. Sosem látom, hogy

Elhallgatnak

city.05.26._640

Ma az Este lett c. vers következik A tudat szunnyadó  határőrei. Válogatás Kovács Vilmos műveiből c. kiadványból. Egy városhoz és egy napszakhoz kötődik, mint A város elalszik.
Ebben a versben is először a fáradtságot jegyzi meg a költő. Itt az utca fáradt el, A város elalszikban a nap. Ott