Olvasónapló – A számozottak

Idén rendhagyó módon nem netnaplóval, hanem olvasónaplóval emlékezem a VII. Hajdúböszörményi Írótábor (HÍR), valamint a FISZ-tábor eseményeire. Elsőként Molnár T. Eszter A számozottak c. novelláskötetéről írok. Ez a kötet a HÍR-táborhoz kötődik annyiban, hogy ott kaptam ajándékba, és ezt olvastam elsőként.

A szereplők által átélt bizonytalanság, szorongás, éhség zavarba ejtheti

Thészeusz

 

Sok szép ifjú bús labürinthosz vészteli mélyén

édes Athénért szörnyalak által lelte halálát.

Bánat rág és sorsom vélük most kicserélném.

Sírod látva, atyám, gyász s bűntudatom tüze jár át.

 

Bár megtört a hazánkat sújtó minoszi átok,

s végre a Tartarosz alján bőg és tombol a dúvad,

héroszi tettem romlás

A libapásztorlány

Anyámat sosem engedték a nagyszülei a többi gyerekkel játszani. Mindig találtak neki munkát, mert falun az bőven akadt. Délutánonként általában a libákat kellett terelgetnie, le a töltés mögé, a Tiszához. Erről mesélt, miközben a szülőfalujába tértünk, hogy meglátogassuk a nagymamája sírját.

Aznap tollfosztásra készültek. Olyankor kitépkedték a liba tollait, amit