Dájána

Rengeteg életszakaszon keresztül mentem már – fejben tartani sem tudom. Ha visszagondolok az életemre, olyan, mintha a nagy részét álmodnám. Abban a pillanatban látom magam tisztán, amikor reggel felébredek, akkor tudom,  mit kell, vagy korábban mit kellett volna tennem, hol kellene most lennem (egyértelmű, hogy nem itt, vagy nem így).

Gondolat az írásról

Sok helyen írtam, ami egyébként minden emberre igaz lehet, hogy részlegesek az ismereteim magamat illetően. Az évek során megtanultam ezt-azt, szereztem némi lexikális tudást, megértettem a világ törvényszerűségeit, de önmagamat nem sikerült felfedeznem. Ez részben azért van, mert lefoglalnak az ügyes-bajos dolgaim, részben azért, mert az emberi természet légnemű –

Emlékírás és emlékolvasás

(Kárpátaljai magyar férfiak a szovjet lágerekben)

Néhány évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni komolyabban a kárpátaljai magyar emlékiratokkal, visszaemlékezésekkel, naplófeljegyzésekkel. Kezdetben arról szerettem volna meggyőződni elsősorban, hogy az egykori emlékezők és naplóírók milyen nyelvi és elbeszéléstechnikai eszközökkel, illetve hogyan tudtak egyáltalán beszélni olyan – sokáig tabunak számító és a

Gondolatok a Past Simple leckék hátlapján

Bevallom, a közelmúltban keveset olvastam, legalábbis nem annyit, amennyit kellene. A munka, a főiskola és egyéb elfoglaltságok mellett örültem, ha a magánéletemre jutott idő.

Ezért furcsamód mégsem novellát említenék meg először, hanem egy filmet. A Good Will Hunting nagy hatással volt rám az utóbbi időben. Azt mondják, vannak olyan művek,