Rengeteg életszakaszon keresztül mentem már – fejben tartani sem tudom. Ha visszagondolok az életemre, olyan, mintha a nagy részét álmodnám. Abban a pillanatban látom magam tisztán, amikor reggel felébredek, akkor tudom, mit kell, vagy korábban mit kellett volna tennem, hol kellene most lennem (egyértelmű, hogy nem itt, vagy nem így). …
Sok helyen írtam, ami egyébként minden emberre igaz lehet, hogy részlegesek az ismereteim magamat illetően. Az évek során megtanultam ezt-azt, szereztem némi lexikális tudást, megértettem a világ törvényszerűségeit, de önmagamat nem sikerült felfedeznem. Ez részben azért van, mert lefoglalnak az ügyes-bajos dolgaim, részben azért, mert az emberi természet légnemű – …
(Slendrián K. E.-nek)
E. szétkenődött szemfestékét igazgatja, közben meg-megakad a lélegzete, majd zihálva kifakad. Igyekszem megértő arcot vágni, de fél szemmel azt lesem, V. távolodik-e. Félek, hogy visszafordul, és újra kiabálni kezdenek. Szánalmas figura, még így, messziről is; lomha, hanyag. Nem értem E.-t…
Hajnalodik. Ilyenkor még nagyobb a lakótelep csöndje. …
Szombat reggel öt óra. Nehezen megy az ébredés, de sietni kell, már vár a fuvar, amivel Tiszaújlakig megyek, s onnan – hála a teljes mértékben logikátlan tömegközlekedési járatoknak – csak órák kérdése, és eljutok Beregszászra is. Ismét egy olyan nap, mikor egyszerre két helyen kellene lennem. Utólag elmondhatom: nem sikerült.…
Gyakorlófüzet (Kovács Eleonóra blogja) Csordás László blogja: Marcsák Gergely blogja
RSS - Bejegyzések RSS - Hozzászólások