Nagy Tamás

1996-ban született Beregszászon. 2015 óta tagja a Kovács Vilmos Irodalmi Társaságnak (KVIT). 2017-ben szerzett BA szintű diplomát a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola angol nyelv és irodalom szakán. Később ugyanott MA fokozatú diplomát szerzett magyar nyelv és irodalom szakon. Tagja a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ).

 

Nagy Tamás: Sosem látott hajók; kikötni valahol

Sosem látott hajók

 

Solymászok és erdészek tanulmányozzák,

hogyan olvadhatnának össze a tájjal.

A hét nagy kő még nem látható, csak a hágó,

ahonnan kikerülhetetlen a kilencedik század.

Amit látnunk kell, túl van a Borzsa-havasok gerincein,

túl a csigolyák közt megbúvó farkasokon,

amelyek majd elbúcsúztatják az utolsó királyt is.

Az irány

Nagy Tamás: Fogolydilemma

A logika szerint nem hallgathatok

rólad. Megduzzadnak a bogarak szárnyai,

közelebb kerülsz a vízhez, a törött tükörhöz.

Részletekben még bevillanok, részletekben még

tudunk egymásról beszélni. Hogy mennyit sétáltunk

az ismeretlen utcákon május esténként,

és néha kifeküdtünk az út közepére,

mint abban a kibaszott filmben, amit utálok.

 

Mintha bombariadó közben kávéznánk,

Printscreen – Dekonstruktív hétköznapok

A fénykép elkészítése után eszembe jutott Weöres Sándor Üdvösség című verse.

 

Itt egy rossz szóviccre gondoltam, de az az igazság, hogy csak az almafa ágai nyíltak.

A bal oldali szöveg jelentése: Gyöngéd ajkaid csókolom. A jobb oldali szövegé: Ezt sosem feledem. Ez a két falfirka rendkívül felkeltette az

Nagy Tamás: Seiche

   „az észlelhető életműködés/ a hullám szorgalma.”

 ( Zilahi Anna)

 

Amikor a kövek még beszéltek, a tó érintését emlegették,

és a szabadságot, amit egymás mellett éreztek.

Azóta felgyorsultak körülöttük a dolgok,

a tér megváltozott külsejét mutatja, ahogy a szél

táncra kér tárgyakat, miközben a látás eltompul.

A kézben csészényi párolgás,