A logika szerint nem hallgathatok
rólad. Megduzzadnak a bogarak szárnyai,
közelebb kerülsz a vízhez, a törött tükörhöz.
Részletekben még bevillanok, részletekben még
tudunk egymásról beszélni. Hogy mennyit sétáltunk
az ismeretlen utcákon május esténként,
és néha kifeküdtünk az út közepére,
mint abban a kibaszott filmben, amit utálok.
Mintha bombariadó közben kávéznánk,
mérlegelünk. Mit mondhatnánk, amitől
megtörne a szakurák csöndje? A vihar
előbb-utóbb megteszi a magáét, aztán
fejébe költözik a figyelmetlennek.
A külvárosban varjak esőtánca.
Őz nyom mellől felemelkedő tekintet,
amely most tényleg nem számít.
Végig kell játszani ezt a játékot,
ha már belekezdtél.
Le akarom cserélni a vágót,
több akciót és szarkazmust szeretnék.
És ebben a felerősödő rockzenében,
váltakozó részleteinkben, mindketten
veszíteni fogunk, más helyszínen
és más időpontban. Kiírlak az életemből.
Széllé avatok egy sóhajtást,
s hajszálad zászlóként lobog tollhegyemen.
Valahol az égben hegesztenek.
Forrás: Együtt, 2020/4.
