Sz. Kárpáthy Kata: Széppróz(s)a

Éberen

Változatokban létezem. Reggel hétig én vagyok. Fél nyolctól tizenegy negyvenötig tanár néni. Tizenegy negyvenöttől tizenkettőig ismét én. Déltől háromig-ötig – mikor hogy – főiskolai és/vagy egyetemi hallgató. Háromtól-öttől – mikor hogy – újságíró, vagy maradok hallgató nyolcig-tízig. Tíz után ismét én vagyok. Az irodalmi rendezvényen – ha író vagyok – Sz. Kárpáthy Kata. Ha újságíró – Szabó Kata. Ha egyik sem, akkor senki, csak én, esetleg Szabov Katalin Gyevzevna – ahogy a tisztes paszportba[1] írták –, született ezerkilencszázkilencvenkilencben, Berehujfoluban. (Ezek voltak publikus arcaim.) Az álnév csak azért kell, mert a valódi elég hétköznapira sikerült. És azt is szerettem volna, ha valami lenne a nevemben, ami jelzi, hogy ide tartozom, Kárpátaljához.

Szabó Katának herótja van Sz. Kárpáthy Katától. Sz. Kárpáthy Katának meg mindenkitől, aki Szabó Katára kíváncsi, mert amikor itt van Sz. Kárpáthy Kata, akkor Szabó Kata tabu, nincs, meghalt, RIP. Nekem meg mindkettőtől, mert egyszerre én és nem én ez a kettő – illetve három – együtt, mert furcsának érzem magam ettől. (Remélem, pszichiáterek és pszichológusok ezt nem olvassák.)

Előzmények

День прекрасної троянди[2] – olvastam meghökkenve egy ukrán beharangozó cikket a Magyar Széppróza Napja Kárpátalján nevű rendezvénysorozat kapcsán. Jót nevettem rajta. Valószínűleg csupán egy betűt olvashatott félre a fordító, mégis teljesen más értelmet nyert a szó. De azért reménykedtem benne, hátha ez is segíti, hogy minél több érdeklődőhöz eljusson a hír.

Események

2020. február 18.

Talán szerda kedd volt, a beregszászi magyar konzulátus Gulácsy-termében nem sok, de számomra éppen elegendő ember volt a nyitórendezvényen. Épp elegendő, mert félek az ismeretlen embertömegtől. Az iskolában megszoktam, hogy százötven-kétszáz gyerek vesz körül, de őket ismerem.

A vendégfellépők Dupka György, Marcsák Gergely, Nagy Tamás, Shrek Tímea, Vári Fábián László és én voltunk. Naivan azt gondoltam, hogy lemaradok ma2020.02.18._Beregszasz_csoportkep_jpgjd a fellépők listájáról, hogy nyugodtan kattintgassak és jegyzeteljek magamnak a tudósításhoz. Ehhez képest egyszerre voltam tudósító és fellépő. (Ritka vicces alkalmak egyike, amikor magamról kell írni.) A kárpátaljai irodalomról hallott értekezés után Vári Fábián László beszélt a prózai írásairól, majd mi, a fiatalok jöttünk: Csordás László arra kért minket a felolvasás után, hogy mondjuk el, melyik könyv volt az első meghatározó irodalmi élményünk. Megleptem a hallgatóságot, amikor elmondtam, hogy az első meghatározó könyv Mihail Solohov Csendes Donja volt számomra.

2020. február 20-án sem a Rákóczi-főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetében, sem az Ungvári Nemzeti Egyetemen nem tudtam részt venni a találkozókon. A fenti időbeosztásom – gondolom – elegendő indok.

Délután a Beregszászi Városi Könyvtárban léptünk fel (Lengyel János, Marcsák Gergely, 2020.02.20._Beregszasz_varosi_konyvvtarNagy Tamás, Shrek Tímea, Vári Fábián László és én). A könyvtárat kicsinek éreztem, de megvigasztalt, hogy sok fiatal jött. Bár tudtam, nem önszántukból, hanem „muszájból”, azért remélem, hogy valami értéket át tudtunk adni nekik. Egy, még el nem készült írásomból olvastam fel, ami ukrán katonákról szól – szándékosan. A napokban több véres összetűzéshez kapcsolódó megemlékezés volt az iskolában, ahol dolgozom. Én gyűlölöm a háborút, mert fáj. És ezt a fájdalmamat (is) megírom.

A Rákóczi-főiskolán Vári Fábián Lászlóval beszélgetett Csordás László a Változatok a Halotti beszédre, a Tábori posta és a Vásártér című műveiről. Bár katovflnáskodásról szól a Tábori posta, mégsem feszélyezett, sőt, érdeklődve hallgattam ennek kapcsán a szerzőt, aki szerint abban volt hasznos a sereg, hogy rendet tanult. A Vásártér még jobban felkeltette a figyelmemet, főleg a családi kapcsolatok szála. Hiszen én is tudom, milyen a rokonság fény- és árnyoldala.

Következtetések

Néha azt érzem, nem hozzuk eléggé közel az irodalmat a közönséghez. Távolságtartóak vagyunk mi is és ők is. Ha azt akarjuk, hogy az irodalom egészségesen virágozzon, ahhoz ezt a szakadékot le kell küzdeni. Azt, hogy hogyan kellene elérni, még nem tudom.

 

P.S. Talán jövőre a kertészek és a virágárusok közös szervezésében a Széprózsa Napját is ünnepelni kellene.

 

[1] személyi igazolvány

[2] A szép rózsa napja (nyersfordításban)

Sz. Kárpáthy Kata

Névjegy: Sz. Kárpáthy Kata

A magyar határtól 25 km-re található Beregújfaluban született 1999-ben.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézet szociálpedagógia szakát fejezte be 2018-ban. Jelenleg magyar nyelv és irodalom szakos hallgató a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, emellett szociálpedagógiát tanul a Debreceni Egyetem beregszászi kihelyezésén.

2018-tól tudósít a Kárpátalja.ma hírportálnak Szabó Kata néven. 2019-től szervezőpedagógusként dolgozik a Beregszászi 7. számú Általános Iskolában.

2018-ban a Budapesten megrendezett Eötvös József Kárpát-medencei középiskolai szónokverseny első díját nyerte el.

Egy hozzászólás

  1. Bartha Gusztáv

    Egyszerű, őszintének kell lenni, provokatívan, mert lehet, hogy színház az egész világ, de az élet nem az, a hősei valóban meghalnak.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>