Uram, emeld fel csontig nyűtt testem,
s fújd el belőle múlt lobogások
füstölgő üszkét.
Ismerd fel bennem halandó másod,
ki most fekete árnyadra estem,
s hozzá szegeznek lázvörös tüskék.
Uram, megjártam én is poklod,
ha teremtésed csodája hívott,
kiosztva részem.
Semminek sok volt, de csillaggal írott.
Uram, mostantól több lesz …
Szeptember 19-én a megszokott napi rutin ott tört meg, hogy a tyúkok és kacsák bőséges ellátása után nem vittem ki a bárányokat, az ólban maradtak, és fűvel töltöttem fel az etetőjüket. Mert tudjuk, ha délelőtt nem leszünk otthon (amire példa a járvány miatt hozott márciusi szigorítások óta ritkán volt), akkor …
Délután fél öt, és ilyenkor, ősz végén már korán sötétedik.
Líz fel-alá járkált a szobában, lábnyomai szinte kivehetőek voltak a szőnyeg szálaiban. Egyre gyakrabban simogatta meg Gedeon hátát, aki ügyet sem vetett rá. Teljesen jól elvolt újdonsült barátaival és a konyak társaságában.
Az asztal roskadásig meg volt tömve. Előételnek salátát …
Én kislány voltam, szénfekete hajú,
és anyám úgy hívott, hogy édes.
Én messze, messze éltem és tizenkét évet;
és a szélborzolta, fehér felhőhajú
hegyek mögött a jóságos Napisten
– ha nyár volt – hát énértem is égett.
Én ott születtem, ahol ezer monda
kergeti sárkányait, ha leszáll az éj,
ahol …
Gyakorlófüzet (Kovács Eleonóra blogja) Csordás László blogja: Marcsák Gergely blogja
RSS - Bejegyzések RSS - Hozzászólások