Marcsák Gergely: Terek

2020.01.02._640

Lelkünk terei végül kiürülnek,

mint ár után a bibliai bárka.

És puha testével kitölti őket

önmaguk nyirkos funkciótlansága.

 

Vissza aztán csak egyszer tér az ember.

Számadás előtt megkeresni magát,

hogy ráeszméljen bomló értelemmel:

legtöbb emléke csak lerongyolt plakát.

 

És csalódni fog, ha ideköltözne

törmelékekből állítani össze

a feloldozó, sosemvolt egészet,

Nagy Tamás: Sose hagyj elesni

pixabay_2019.12.30.b._640

A naplóírásra gondolok, hogy nyáron milyen lelkesen kezdtem bele, hisz új környezet, új élmények. Aztán lassan abbamaradt. A fogak, akár a barlang elé állított kövek, nem engedik ki a szavakat. Amit nem mondhatok el senkinek, azt magamba fojtom, van rá egy külön tavam. Néha folyót használok. Nem akarok saját életem

Köszönetnyilvánítás

koszonet_640

A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT–Kárpátaljai Fiatal Magyar Alkotók Közössége) köszönetét fejezi ki a Magyar Kormánynak, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, hogy támogatta a szervezet működését, ami által irodafejlesztésre, irodaszerek, fogyóeszközök beszerzésére került sor, amely nagyban hozzájárul társaságunk munkájának sikeréhez. Ez az eszközbeszerzés nem valósulhatott

Sz. Kárpáthy Kata: Először a fedélzeten, avagy Kolozsvári Kikötő 5.0

2019.12.28._640

Nem biztos, hogy jó ötlet, de már mindegy – gondoltam magamban december 1-jén, reggel.

Az ukrán-magyar határon egy marsutkában[1] ültem Kaszony és Barabás között. Végigpörgettem magamban az útvonalat: Nyíregyháza-Püspökladány-Kolozsvár. Valójában kerülőt tettem azzal, hogy Magyarországon keresztül közelítettem meg Romániát, de mivel vonattal még mindig egyszerűbb utaznom (legalábbis