180° lentről felfele nézve — a lépcsőfordulóban
hagyott nosztalgia. Visszamentem oda, ahol
elhallgatott mondataink téglákként sorakoztak.
Mozdíthatatlanok, amióta falat építettél
közénk. Foghatnánk az egészet az időjárásra,
vagy a hídról leejtett esernyődre, ami után
sokáig idegeskedtél, és akár a kanyargós folyók,
magaddal hoztad az erdők hűvösségét.
Hárítani könnyebb, fejben levezetve arra…
emlékeibe merült, az őszt előbb-utóbb
korszakká rendezi magában, mint a tenger
az elsüllyedt hajókat. vörös hajfürtökre
gondolt, és hogy ronccsá tette a három
hónapnyi egyedüllét. a táj helyett
esőcseppek versenyét nézte a busz ablakán.
háta mögött ismeretlen városok és szántóföldek,
de saját határait most sem lépte át.
egy mondat, vagy …
A hideg kőlapról csak a kezeim csúsznak
le néha. Figyelem ennek az idegen
bolygónak a törvényszerűségeit, ahogy
az örök naplemente átszűrődik az
óriásgombák közt, amelyek kedvük
szerint forognak, akár a Szaturnusz
gyűrűi. Tanácstalanok a körülvevő lények:
amit magammal hoztam, azt
gömbölyödő csontok közé rejtem.
Ott kering ez az állandó bizonytalanság,…
— ilyesmikkel is találkozhatunk Juhász Tibor Salgó blues c. novelláskötetében, amelyben a lecsúszott, szegénységben élő emberek alapvető megnyilvánulási pontja a kocsma. Felkavaró hallgatni Tibi felolvasását. Legszívesebben elmondanám neki, mennyi Kék Acél van itt (Kárpátalján), és hány ember küzd a folyamatosan emelkedő rezsivel, a kiszámíthatatlan inflációval, és hányan kényszerülnek külföldre menni …
Gyakorlófüzet (Kovács Eleonóra blogja) Csordás László blogja: Marcsák Gergely blogja
RSS - Bejegyzések RSS - Hozzászólások