Nagy Tamás

1996-ban született Beregszászon. 2015 óta tagja a Kovács Vilmos Irodalmi Társaságnak (KVIT). 2017-ben szerzett BA szintű diplomát a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola angol nyelv és irodalom szakán. Később ugyanott MA fokozatú diplomát szerzett magyar nyelv és irodalom szakon. Tagja a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ).

 

szélcsend

elfoglaltságot kell keresni, úgy könnyebb – 

ezt akár börtönlakóknak is mondhatnád.

de a távolságot nem lehet tanácsokkal

gyógyítani. a két test közötti űr

most a hiány mágneses zónája.

tárgyak, szokások és mondatok,

amelyek okot adnak az emlékezésre,

lassan különlegesekké válnak,

mint azok a zenék, amiket

sokáig használtunk csengőhangként.

pattogó almák,

Gondolatok a Past Simple leckék hátlapján

Bevallom, a közelmúltban keveset olvastam, legalábbis nem annyit, amennyit kellene. A munka, a főiskola és egyéb elfoglaltságok mellett örültem, ha a magánéletemre jutott idő.

Ezért furcsamód mégsem novellát említenék meg először, hanem egy filmet. A Good Will Hunting nagy hatással volt rám az utóbbi időben. Azt mondják, vannak olyan művek,

a fecskék visszajönnek

az emberek itt az éjszakát
mintha a zsebükből vennék elő,
majd sörre és vodkára cserélik.
a terek kihaltak, csak szerelmesek
és részegek szállingóznak.

halvány fények, körülöttünk beton-csönd.
nézem, ahogy a szél hajszálakat
karcol az arcodra. ez is egy,
a benzinkúton cigizéseinkből.
nem lenne szabad – mondják,
ahogy a szózatot sem

Ünnepi pillanat

A piac bejáratánál sült hagymaszag
keringett, emberek jöttek-mentek.
Fenyők sorakoztak hosszasan a járdán,
mintha gyökeret akartak volna ereszteni,
jelezve, hogy errefelé két karácsony van,
s választaniuk kell, melyiken szeretnének
részt venni. „Hogy megvagy, Bélám?” –
kérdezte egy nő a vele szembejövő
férfitől. Cipekedve sétáltak mindketten,
talán régi ismerősök lehettek, olyasfélék,