Kovács Vilmos: Falusi emlék

road_07.30_1920

Rongyos kis falu volt, a patakja sárga,

a papja kölcsönpap, a kisbíró sánta.

Rongy falu, ahol az asztalos már úr volt,

petró- és pálinkaszagú volt az új bolt,

kifent késsel jártak a fiúk a bálba,

s félvéka búzát kért érted is a bába.

 

Most hogy méregetem, meddig ér az emlék,

Hidegfüst

texture-3319946_960_720

A szénporos levegőben

lezárt vagonok álltak,

indult a mozdony, lassan

vitt magával téged.

Csak három nap – mondtad

és a világot nyakadba vetted,

hogy újjáépítsd régi rendjét.

Ennyi időre csomagoltam neked

némi bort, meg száraz kenyeret.

Szalonnát is tettem volna,

de a füstön nem volt más, csak

a háború testéből

Kovács Vilmos: Fából költött vaskarika

07.06.b._960_720

Csináltál-e vaskarikát fából?

Mertem vizet tengerből kanállal.

Vártam kelni gerlét sastojásból,

s ringattattam bölcsőt a halállal.

 

Csináltál-e fakarikát vasból?

Fúvattam már üvegből harangot.

Történelmi leckét mondtam hasból,

s öltem Krisztust. Keresztet faragott.

 

Költő voltam. Birodalmam szegény:

vaskarika fából, játék-gyarmat.

 

Álmomban egy este festett egén

lángra lobbant millió csepp harmat.

 …

Az aszimmetria helye

wave_NT_640

180° lentről felfele nézve — a lépcsőfordulóban

hagyott nosztalgia. Visszamentem oda, ahol

elhallgatott mondataink téglákként sorakoztak.

Mozdíthatatlanok, amióta falat építettél

közénk. Foghatnánk az egészet az időjárásra,

vagy a hídról leejtett esernyődre, ami után

sokáig idegeskedtél, és akár a kanyargós folyók,

magaddal hoztad az erdők hűvösségét.

Hárítani könnyebb, fejben levezetve arra