Lelkünk terei végül kiürülnek,
mint ár után a bibliai bárka.
És puha testével kitölti őket
önmaguk nyirkos funkciótlansága.
Vissza aztán csak egyszer tér az ember.
Számadás előtt megkeresni magát,
hogy ráeszméljen bomló értelemmel:
legtöbb emléke csak lerongyolt plakát.
És csalódni fog, ha ideköltözne
törmelékekből állítani össze
a feloldozó, sosemvolt egészet,…
Ásít, dohog, megrezzen a város.
Kabátját az éj a téren felejtette,
foszlányait makacsul markolják a fák.
Ungvár ezer szemén
kattogva kúszik a redőny,
nyújtózik a folyó
rideg kavicságyon.
Lábamra gesztenyelevelet
söpörnek a sosem-alvók,
majd eltűnnek.
Megjelent: Marcsák Gergely (2019) Fekete-Tisza. Budapest, Előretolt Helyőrség Íróakadémia
…
tűzhelyen melegítjük a maltert
hogy szavainkat összefogja
és ami utánunk marad
ne tudja csonkítani a fagy
széthordani szél
imánk minden versszaka
a vorkutai üzem újabb szintje
s bár isten felé építkezni
babiloni balga törekvés
minket rabokat kényszerít
a remény a felvigyázó tiszt
és a barakkokba párnáiba
varrt kenyérhéj
tudtad-e a …
Kalandvágyból az idő folyosóján
képzeletem olykor új szobákba nyit.
Ilyen véletlen csapongás során
találtam meg az ágyban fekvő Adyt.
A halállal s egy tablettával küzdött,
nem tudta őket lenyelni szegény.
Csapzott haja homlokára hullott,
táltos szemében pislákolt a fény.
Nagyokat kortyolt s faggatni kezdett
a vizespoharat félretéve.
Ung-vidék? – mosolygott …
Gyakorlófüzet (Kovács Eleonóra blogja) Csordás László blogja: Marcsák Gergely blogja
RSS - Bejegyzések RSS - Hozzászólások