Amikor megfogtam a kezét, átfutott rajtam egy statikus áramütés. Felkacagott, és azt mondta: ez természetes, gyakran előfordul. Igen, ismerem az érzést, rázott már meg kézfogás, pamutpulóver vagy akár a szőnyeg is. Előfordul. De ez erősebb volt a szokásosnál.
A kezem még mindig sajog, és égésnyomok vannak rajta, pedig majdnem két …
Nem szeretem a temetéseket.
Sablonos, lányregénybe illő unalmas szombat délelőtt volt. Megírni se lehetett volna rosszabbul, még az eső is esett. Ráadásul senkit nem ismertem és meglehetősen zavarta őket, hogy mi a fenét keres itt egy idegen. Persze, ketten tudták volna, hogy ki vagyok, de úgy döntöttem, szerencsésebb, ha ők …
Freskó
A buszállomáson ültem. Az ukrán ünnep miatt kimaradt néhány járat, a következőre negyven percet kellett várakozni. Egy fiatal, szőke fiú lépett hozzám. Ruhája kopott volt, arca pattanásos, és foltokban festéktől piszkos.
– Busz csak negyven perc múlva lesz – szólt hozzám.
– Tudom, megkérdeztem a pénztárnál – válaszoltam.
– …
Máig sem tudom elfeledni azt a napot, amikor megtudtam, hogy hősi halott vagyok. 1975-öt írtunk, május 1. volt, épp egy éve annak, hogy feleségem, Olja hosszú szenvedés után meghalt mellrákban. A bútorgyári kollégákkal együtt vettünk részt a városi felvonuláson, de én szörnyen kedvetlen voltam. A fiúk alig várták már, hogy …
