Szövegek

Én kislány voltam, szénfekete hajú,

és anyám úgy hívott, hogy édes.

Én messze, messze éltem és tizenkét évet;

és a szélborzolta, fehér felhőhajú

hegyek mögött a jóságos Napisten

– ha nyár volt – hát énértem is égett.

Én ott születtem, ahol ezer monda

kergeti sárkányait, ha leszáll az éj,

ahol …

A kárpátaljai magyar irodalomról[1]

Hiába telt el egy évszázad az esemény óta, gyakran érzem úgy, még mindig Trianon határozza meg a gondolkodást a kárpátaljai magyar kultúrában. Sokszor ma is ez a középpont, a kiindulási és hivatkozási alap. Más megközelítésben pedig olyan ősbűn, amelyhez mindannyiszor vissza lehet térni, …

Jan Zsortula mondja, miután visszatért Dozsorcába[1]

A kerítésről lepattogott a festék, a parkban megnőtt a fű. A Kardvirág Egészségközpont ajtaján lakat van, de a bejárat mellett lévő ablakon nincs rács, és az üveget betörték. Letaposom a füvet, észreveszem, hogy a fal mellé valaki egy kőhalmot rakott. Rálépek, felkapaszkodom a …

Kopogtak az ajtón. Líz álmosan kászálódott ki az ágyból, a földön heverő köntöséért nyúlt, hogy magára húzza. Megyek már, kiabálta, de a csengő egyre hevesebben és  vadabbul  szólt. Már többször elgondolkodott azon, hogy lecseréli. Nem szerette a hangját. Valami, a szovjet időből visszamaradt, madárhangra emlékeztető szerkezet volt, ami csak akkor …

Irodalmunk sajátosságait és az aktív kárpátaljai alkotók életkorát ismerve nyilvánvaló, hogy jelentős generációs szakadék tátong a szépírók mezőnyében. Hiányzik egy középnemzedék, amelynek csíráit jórészt a vidékünkhöz csak feltételesen köthető Véletlen balett folyóiratnál kereshetjük, és amely elsősorban értékelhető irodalmi művekkel, másodsorban – véleményem szerint – utánpótlás-neveléssel és …