Vers most

Idén több részletet közzétettünk A tudat szunnyadó határőrei. Válogatás Kovács Vilmos műveiből c. kiadványból. Februárban az  Előszó, márciusban A város elalszik áprilisban a Tavaszi viharok   jelent meg a honlapunkon.

Ma a Kenyér és vers következik, mert ezt választotta egy KVIT-tag.

*

 Kenyér és vers

                                              Egy szürrealista költőnek

 

A verejték csipős, de a búza már édes,

s a kenyér meg se kérdezi, hogy éhes

vagy-e, amikor megszeged.

Ma gondoltál-e rám, mikor megetted

kenyered s megírtad róla versedet?

 

Egy világ gondja kavarog bennem.

És éhes vagyok. Adj ennem!

Adj verset s kenyeret, de ne hitvány morzsákat,

mely mások asztalán maradt,

mert lélek és gyomor könnyen lázad,

s ki tudja, milyen zászlók alatt.

 

Én megértem örömét a kenyérnek,

s a verses fohászt is, mit költő mond,

ha kenyérbe harap.

De te is értsd meg, hogy attól nem lesz fehérebb

és nem lesz nagyobb a darab,

hogy zagyva igéket

mormolsz nekem, míg rágom fáradtan.

Velük lelkem már meg nem igézed;

bele rímtelen igazságok áradtak.

 

Csipős a verejték, és súlyos a gond.

Hát még ha az egész világét hordod!

Öröm és bánat versekre bont,

s ujjongva mutatod,

ha lelsz egy tiszta foltot

a kor viharában hánykódó lelkeden.

Ember vagy,

fogamzik benned hit, törvény, sejtelem,

s érzed, hogy szólni kell, bár a vers kínt terem.

 

Oszd meg hát örömöd, nem bánom!

S mindegy, hogy fohászod rímes vagy rímtelen,

vagy milyen ütemet tart a sor, –

de tudd meg, hogy addig el nem vágom köldök-

zsinórod, míg meg nem érted, mivel tartozol

nekem, ki élek veled e kenyér miatt

megosztott földön!

Kovács Vilmos

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>