Dovbus

Pálinkaszagot lehel a téli éjbe

a csöndes korcsma nyitva felejtett szája.

Gyomrában a csapos, hét-nyolc bágyadt legény,

s egy oprisok rabolta frigyesfalvi kályha.

 

Felkapják fejüket a szótlan zsellérek,

lövés dördül – a hegyen hajdúcsapat jár.

Fordítja lovát a Csornohora felé,

és vágtat a hóban minden űzött betyár.

 

Az marad csak higgadt, kit folyton hajszolnak,

akin nem fog soha törvényszolgák ólma,

mert őt, ha feléje járőr közeledne,

emberi beszédű szarvas inti óva.

 

Oleksza Dovbus karcsú lovas szánján

kísértetként suhan holdfényes völgyön át.

Lábára terített cserge alá rejti

kereskedőktől csent két kovás pisztolyát.

 

Mögötte ládákban minden lopott java,

rejtekhelyre viszi a vagyont sietősen.

Utolsó útja ez, érzi már előre,

árulás, cselszövés nem kerüli őt sem.

 

Előtte sziklafal, mögötte fenyvesek,

s a távolban hirtelen trembita szólal.

Két nemes kancája prüszkölve hőköl –

Dovbus előtt megnyílt a csupasz hegyoldal.

 

E barlangba hordja megannyi aranyát,

mázsás súlya alatt reszket vaskos karja.

S egy apjától örökölt bársonylobogóval

a kincsesládákat szépen letakarja.

 

Vérvörös nap kel a hajnal szürke egén,

sír a kárpáti szél, sír az erdei vad,

útjába állna, mert Oleksza Dovbus

karcsú lovas szánján a vesztébe szalad.

 

Vesztébe rohan, de visszatér a lelke

megnézni, kincsére bárki rátalált-e.

Kezével a bársonylobogót simítja,

s hímzett arany betűit: Pro Libertate.

 

 Megjelent: Marcsák Gergely, Fekete-Tisza, Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019

Marcsák Gergely

Névjegy: Marcsák Gergely

 Irodalomtörténész, író, költő, zeneszerző, énekes. 1990. február 23-án született az ungvári járási Kincseshomokon.  A Debreceni Egyetem Irodalom és Kultúratudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Az iskola befejezése után az Ungvári Nemzeti Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, majd öt évig az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola magyartanára és szervezőpedagógusa volt. Első versei 2010-ben jelentek meg az Együtt irodalmi folyóiratban. Azóta írásait közölték a Napút, Helikon, Partium, Magyar Napló, Irodalmi Jelen, Hitel c. folyóiratok. A Szárnypróba (2013), Különjárat (2016), A tökéletes zártság egyetlen pillanata (2017) és az Év versei–2018 című antológiák társszerzője. Verseket, rövidprózákat, tanulmányokat ír. A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alelnöke, a Magyar PEN Club tagja. Budapesten az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. Egy tanulmánygyűjteménye és egy verseskötete megjelenés alatt áll. Elismerések: Együtt Nívódíj (2017).

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>