a fecskék visszajönnek

az emberek itt az éjszakát
mintha a zsebükből vennék elő,
majd sörre és vodkára cserélik.
a terek kihaltak, csak szerelmesek
és részegek szállingóznak.

halvány fények, körülöttünk beton-csönd.
nézem, ahogy a szél hajszálakat
karcol az arcodra. ez is egy,
a benzinkúton cigizéseinkből.
nem lenne szabad – mondják,
ahogy a szózatot sem

Karácsonyi vásár

Késő ősz volt a Vörösmarty téren,
áradt a forralt bor fahéjillata,
standok, boltok közt az adventi fényben
ránk talált egy szürkés bankautomata.
 
Néztük, hogy dől a Váci utca népe
akcióval vonzó üzleteken át,
amíg PIN-kódom beírtam a gépbe,
és kezembe kaptam némi valutát.
 
Az otthoniaknak szuveníreket
akartunk vinni a Vörösmartyról,

Hiba az isteni kreációban

elmémben elüszkösödik
minden lépésed amikor
hozzád imádkozom
teremtésem furcsa stáció
baklövés a mennyei gyárban
hibás vagyok így engedtél
a tökéletesek armadájához
ha megmászom az életfát
ígérd meg hogy kijavítasz
talán úgy nem fog fájni
a címeres bársonylepel

 

Csornyij Dávid

Megjelent: Irodalmi Jelen

A vonatokról

A felsővezetékben Isten lakik
– mesélte főpályamester dédnagyapám.
És mikor elérte a halál
szeretett ungvári pályaudvarán,
ő maga is elnyújtózott
az örök vágányok felett.
Galíciában sebzett lelke
a váltóárammal kiegyezett.
 
*
 
Egyes járatokról nem szól a menetrend.
Éjszaka jönnek a Beszkidek felől,
ahol monarchiás, szűk alagutakra
a Keleti-Kárpátok fenyvese dől.