Címke: vers

arcod rengéseitől bizonytalan
lettem. tetteimet már skálán
mérted, mely az idegenség első
jeleként mutatkozott. akkor
és ott, ezt akartam elhitetni
magammal, de a rengések
törmelékei szavakká alakultak,
így könnyebben elkezdődhetett
a végeláthatatlan építkezés
törésvonalaink talaján, a bőrön.

cigiszünetnyi újjászületés.
majd igent jelentő nemek,
borízű rúzsfoltok és harapások
következtek. kint a …

Halott a mosolyom.
Komor, szürke,
mint a névjegykártyák.
Betű vagyok, írott szó,
érzelmeket nem kiváltó
adat egy halmazban.

Számokból álló korom
úszik a hullámfodrokon.

Tiltakozom a
papír lét ellen.

Újrahasznosítás.
Nem leszek más,
csak cigicsikk a
szögesdróton.

 Csornyij Dávid

Megjelent: Együtt, 2016/3.…