Címke: vers

Október

Október van. Súlyos, beteg.
Gesztenyebarna-szín járdák.
Két kezembe álmot szedek:
Sötétzöldet, méla sárgát.

 

Október van. Búcsúcsókok.
Avarfüsttől zsongó terek.
Szemeimre álmot szórok,
Savanyízű mézes deret.

 

Ősz van. Suttogó-vörös ősz.
Szerelem suhan az égen.
Felettem kissé időz,
S tovaszáll álmodón, kéken.

 

Megjelent: Kárpátaljai Hírmondó, 2015/4.…

Fogoly

Egyedül hagytak,
az ajtó megint zárva.
Lopva öltözik a csönd
huncut kacagásba.
Lebbenti a függöny szélét,
lehelete rajta jár,
megpihen az ablaktölcön –
kulcstalan a zár.

 

Megjelent: Napút, 2015/6.…

A tökéletes zártság egyetlen pillanata

Borzoló kósza szél, csend.
A hideg sötétben
ülök egymagam.
A test börtön.
Szemgolyók helyett
két lyuk…
Kisablak.

Lelki szemek
könnyeznek.
Ördögi kör.
Szellemek.
Sikoly: jajkiáltás.

„Csak halva élhetünk,
most nincs más, csak
bélistás várakozás
égi ítéletünk.”
Animista szeánsz,
ritka pocsék.

„Az idő a legnagyobb gyógyító?”
Hiába kérdeztem,
nincs válasz.
Dohos …

Amit nyárnak hívtunk

este már bezárom az ablakot
leszokom a gondolatról
hogy alatta állsz
és lassan nem érzek már semmit
(csak fejfájást és ízeket)

 

nehézkes keserű
könyv- és sörvégekből tudom
hogy minden véget ér
most egy újabb elszalasztott lehetőség
amit tegnap még nevetve
nyárnak hívtunk

 

Megjelent: Együtt, 2013/6.…