Részek és határok

Ha van a térnek emlékezete, és nem csak az emberi antropomorfizáló szándék kényszeríti rá ideáit, akkor az Ungvári Nemzeti Egyetem újabb épületszárnyának 3. és 4. emeleti folyosói, termei talán az én hallgatói éveimből is őriznek ezt-azt. Most mégis az foglalkoztatott leginkább, hogy Korpa Tamás, az esetlegességet mániákusan kereső látogató, aki

Az adekvát és inadekvát stílusról

Újra összegyűltünk február 13-án a havonta megrendezett műhelymunka alkalmából. A szokásos időben és helyen elkezdődhetett a megbeszélés. Elsőként az újonnan érkezettek mutatkoztak be: Puskás Márk (Beregújfalu) és Gyöngyössy Tibor (Ungvár), akik a KMMI által meghirdetett pályázaton való részvétel okán kaptak meghívást a műhelymunkára, továbbá Bodor Dominik irodalomkedvelő (Aklihegy). A megbeszélésen

netnapló – „Szép város Kolozsvár…”

Mivel nem akarom a kályhától kezdeni, ki kell hagynom, hogyan tereltek minket birkákként a beregsurányi határátkelőn, hogy töltöttünk el öt órát a surányi Határ büfében, és hogy tanultam meg az első román kifejezést 50 kilométerrel délebbre a magyar–román határon az elköszönő vámostól: „vale vedere”.

Ki kell hagynom, pedig

Határtalan irodalom

Az egyetemes magyar irodalom sokszínűsége érdekes téma, a régiók változatos kulturális sajátosságai a művekben gyakran karakteresen megmutatkoznak. A határon túli magyar közösségek ugyan hasonló történelmi folyamatok részesei voltak, mégis más-más országokon belül fejlődtek ki szellemi központjaik eltérő lehetőségek és létproblémák között, így irodalmuk sem lehet homogén.

Ennek a sokszínűségnek egy