Már 15 éve együtt

Együtt.2Már 15 éves az Együtt, és én még csak három éve publikálok benne rendszeresen. Gyerek voltam még, amikor a folyóirat már létezett… Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarognak bennem április 20-án, amikor a Beregszászi Járási Központosított Könyvtárhálózat felé tartok.

Az épület előtt gyülekeznek a szerzők. Vári Fábián László, Dupka György, Csordás László, Lőrincz P. Gabriella, Bartha Gusztáv, Kovács Eleonóra, Csornyij Dávid és én.

A hangulat nagyon jó, a teremben sok az érdeklődő. Varga Éva, a könyvtár vezetője nem tud jelen lenni, ezért Dupka György nővéremet, Mironyuk Natáliát kéri fel, hogy nyissa meg a rendezvényt. Natália lámpalázas, látom rajta, hogy a rosszullét kerülgeti, de az egyszerű mondatok, amiket izgalmában mond, őszintébbek, mint bármelyik előre megírt szöveg.

Erdei Péter konzul Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében köszönti a vendégeket és számunkra erőt, ihletet, a folyóirat részére sok-sok évfolyam megjelenését kívánja.

Vári Fábián László, a folyóirat főszerkesztője beszél az Együtt indulásáról, a nehézségekről, majd elővesz táskájából két megviselt iratot. Amikor felénk fordítja, látjuk, hogy az az Együtt első két lapszáma még ’66-ból. Kézről kézre adjuk, csodálkozunk a gépíráson és a borítón, aztán az jut eszembe, a tartalomjegyzéket olvasva, hogy vajon rám emlékezni fognak-e néhány év múlva, vagy az akkori fiatalság csak értetlenkedve fogja olvasni a nevemet, éppúgy, mint én ma azokét, akikről nem hallottam.

Dupka György hosszan ecseteli az Együtt történetét, visszaemlékszik a régi szerzőkre, akiket csak öregeknek nevez. Aztán átadja a szót a fiatal gárdának.

Csordás László beszél a folyóiratnál végzett munkájáról, régi vitákról és emlékekről.

(Forrás: Facebook)

(Forrás: Facebook)

Lőrincz P. Gabriella írói pályáján való elindulásáról mesél, hogyan és miért kezdett el írni, utána felolvassa a Camus című versét.

Én következem, amíg Gabriella és László beszél, megpróbálom levenni a hátam mögötti polcról azt a számot, amelyikben először publikáltam. Az Együtt túl messze volt, sikerül leborítanom a polcon álló összes példányt. Zavartan kérem meg Lacit, hogy adja át a kiszemelt számot.

Miközben a lapokat forgatom, elmondom, hogy ez az egyetlen szám hiányzik az elmúlt négy évből. Pont az első publikációm, a Maugli.

Utánam Kovács Eleonóra következik. Az új számból olvas fel egy egészen rövid, mégis figyelemreméltó prózát, a Megáll címűt.

Csornyij Dávid a legfiatalabb publikáló közöttünk, az első nyomtatásban megjelent versét olvassa fel, Kék fülke a címe, eszembe jut, hogy Gabriella lakásán, a szűk folyosón, a földön ülve javították.

Bartha Gusztáv az utolsó fellépő. Néhány szót mond csak, azt is párhuzamosan Dupka Györggyel, ezért érthetetlenné válik.

Natália a polcok mögül hatalmas tortát hoz elő, György négy részre vágja, közben a Boldog szülinapot-ot énekeljük. György felém nyújtja a kést, a tortából mindenkinek vágok egy szeletet. Mindenki mosolyog, hiszen ilyen hosszú életű magyar irodalmi-művészeti folyóirata Trianon óta nem volt Kárpátaljának.

Nővérem mellém lép, a fülembe súg.

– Az a szám nálam van. Nekem adtad – nevet. – Amikor leborítottad a könyveket, olyan voltál, mint kiskorodban. Egy csintalan gyerek. Büszke vagyok rád.

Shrek Tímea

Névjegy: Shrek Tímea

1989. augusztus 13-án született a kárpátaljai Beregszász városában.

2013-ban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. 2009-től a Beregszászi 7. Számú Általános Iskola szervezőpedagógusa és magyartanára, ahol csak kisebbségi (roma) gyermekek oktatásával foglalkozik.

A beregszászi székhelyű Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alapító tagja. 2014-től rendszeresen publikál a kárpátaljai Együtt című irodalmi és művészeti folyóiratban, valamint novelláit közölte az Irodalmi Szemle, a Napút, a  Partium, a Helikon, a Somogy, a Kárpátaljai Hírmondó, a Szózat stb. Kisprózákat és novellákat ír, közel áll hozzá az írói szociográfia.

2016-ban az Ukrajnai Kulturális Minisztérium által meghirdetett Kárpátaljai dialógusok című rövidpróza-pályázat első helyezettje. Több novelláját Antonenko Miklós ültette át ukrán nyelvre, valamint Ferdinandy György író, költő szintén fordított műveiből, portugálra.

2016-ban Beregszász városának polgármesteri hivatala Drávai Gizella-díjjal tüntette ki, valamint szintén ebben az évben nyerte el a Nemzeti Kulturális Alap által meghirdetett Gion Nándor-ösztöndíjat. Jelenleg az Előretolt Helyőrség Íróakadémia tagja.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>