Vári Fábián Lászlónak
Belefúlt már a tél az esővízbe.
Elkésett hidegfront tartósítja testét.
Fagyöngykoszorús kopár jegenyéken
varjak siratják az évszak elestét.
Sem szállni, sem maradni – csak megszűnni.
A jelenből kilépni: az volna jó;
s minden tavaszon megszületni újra.
Vacogó lelkünknek ilyen sors való.
S a megspórolt időt egy bájos szeráf
jól számon tartva kőtáblára vésse,
hogy a hőségben újfent bőven jusson
minden ital- és égi rendelésre.
Mert – mondják – a cél olykor maga az út
(érdemes fogni a kapaszkodókat).
Csak legyen erő, és legyen akarat –
meg angyal is, ki zsörtölődve nógat.
Névjegy Marcsák Gergely
Irodalomtörténész, író, költő, zeneszerző, énekes. 1990. február 23-án született az ungvári járási Kincseshomokon. A Debreceni Egyetem Irodalom és Kultúratudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Az iskola befejezése után az Ungvári Nemzeti Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, majd öt évig az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola magyartanára és szervezőpedagógusa volt. Első versei 2010-ben jelentek meg az Együtt irodalmi folyóiratban. Azóta írásait közölték a Napút, Helikon, Partium, Magyar Napló, Irodalmi Jelen, Hitel c. folyóiratok. A Szárnypróba (2013), Különjárat (2016), A tökéletes zártság egyetlen pillanata (2017) és az Év versei–2018 című antológiák társszerzője. Verseket, rövidprózákat, tanulmányokat ír. A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alelnöke, a Magyar PEN Club tagja. Budapesten az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. Egy tanulmánygyűjteménye és egy verseskötete megjelenés alatt áll. Elismerések: Együtt Nívódíj (2017).
