Levél az élő irodalomtörténethez

 

Drága, öreg barátom!

Emlékszel még arra, hogy néhány évvel ezelőtt meghívtál az ünnepi könyvhétre Budapestre? Jelentem, idén már szerzőként voltam jelen.

Hiába kerestelek pénteken és szombaton, sajnos elkerültük egymást. Pedig szerettelek volna megölelni, látni a széles, amerikai mosolyodat, de ami késik, nem múlik, sort kerítünk erre 64399031_1112382072283418_1725252671624970240_nis. Remélem, az egészséged jól szolgál, bár tudom, hogy a baleset után fájlalod a lábadat. Sokat emlegettek téged az ismerősök, Böszörményi Zoltán és Varga Melinda kifejezetten hiányolt a Magyar Napló hajójáról, de a hírekből megtudtuk, hogy te máshol nyitottad meg a könyvhetet. Nézegettem a képeket, és eszembe jutott, hogy azon az ominózus első ünnepen hogyan szereztünk széket Szakolczay Lajosnak, mert műtét után volt, most pedig te; emiatt ülve tartottad a beszédet. Kicsit elkeseredtem, de az élet kiszámíthatatlan, drága barátom, épp így mondtad neki is akkor, s lásd, ő azóta akár futni is tudna, te pedig fogsz is.

Furcsa volt ez a könyvhét. Nem csupán azért, mert új helyszínre költözött, hanem, mert idén először nem volt a kárpátaljai kiadóknak saját standja. A szervezők ebben az évben nem biztosítottak ingyenes helyet a határon túli szervezeteknek, így minket a Felvidéki Kiadók standja fogadott be. Pedig Dupka György a múlt héten még beszerezte az éves muníciót a szerzői gárdának Tokajból, ám most nem ültünk le egy asztalhoz, nem volt bázis, ahová óránként visszatérünk, keresni kellett a hazai arcokat, s az Ördögsarokba sem mentünk el együtt.

Azért panaszkodásra nem lehet okom, a könyvet két helyszínen dedikálhattam, kinn a MG_9630-1024x683Duna-korzón és a Petőfi Irodalmi Múzeumban is, a Margó Irodalmi Fesztiválon. Időközben megjelent Marcsák Gergely verseskötete is, Fekete-Tisza címmel, ő is dedikált, és most jut eszembe, még azt sem tudod, hogy összeházasodtunk. Mennyi mindenről kellene beszélnünk!

Budapest még mindig gyönyörű, de valahogy mostanában nem élvezemIMG_8364-1024x683 az ottlétet, jobban szeretek itthon lenni. Ameddig nem jártam külföldön, el sem tudtam képzelni, mennyire lehet kötődni a szülőföldhöz. Visszavágyódás és hiányérzet, és ez csak néhány nap

Drága barátom! Remélem, nemsokára újra találkozunk. Vigyázz magadra és drága feleségedre!

 

Ölellek benneteket, barátsággal:

Timi

 

 

Shrek Tímea

Névjegy: Shrek Tímea

1989. augusztus 13-án született a kárpátaljai Beregszász városában.

2013-ban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. 2009-től a Beregszászi 7. Számú Általános Iskola szervezőpedagógusa és magyartanára, ahol csak kisebbségi (roma) gyermekek oktatásával foglalkozik.

A beregszászi székhelyű Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alapító tagja. 2014-től rendszeresen publikál a kárpátaljai Együtt című irodalmi és művészeti folyóiratban, valamint novelláit közölte az Irodalmi Szemle, a Napút, a  Partium, a Helikon, a Somogy, a Kárpátaljai Hírmondó, a Szózat stb. Kisprózákat és novellákat ír, közel áll hozzá az írói szociográfia.

2016-ban az Ukrajnai Kulturális Minisztérium által meghirdetett Kárpátaljai dialógusok című rövidpróza-pályázat első helyezettje. Több novelláját Antonenko Miklós ültette át ukrán nyelvre, valamint Ferdinandy György író, költő szintén fordított műveiből, portugálra.

2016-ban Beregszász városának polgármesteri hivatala Drávai Gizella-díjjal tüntette ki, valamint szintén ebben az évben nyerte el a Nemzeti Kulturális Alap által meghirdetett Gion Nándor-ösztöndíjat. Jelenleg az Előretolt Helyőrség Íróakadémia tagja.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>