Drága, öreg barátom!
Emlékszel még arra, hogy néhány évvel ezelőtt meghívtál az ünnepi könyvhétre Budapestre? Jelentem, idén már szerzőként voltam jelen.
Hiába kerestelek pénteken és szombaton, sajnos elkerültük egymást. Pedig szerettelek volna megölelni, látni a széles, amerikai mosolyodat, de ami késik, nem múlik, sort kerítünk erre 
is. Remélem, az egészséged jól szolgál, bár tudom, hogy a baleset után fájlalod a lábadat. Sokat emlegettek téged az ismerősök, Böszörményi Zoltán és Varga Melinda kifejezetten hiányolt a Magyar Napló hajójáról, de a hírekből megtudtuk, hogy te máshol nyitottad meg a könyvhetet. Nézegettem a képeket, és eszembe jutott, hogy azon az ominózus első ünnepen hogyan szereztünk széket Szakolczay Lajosnak, mert műtét után volt, most pedig te; emiatt ülve tartottad a beszédet. Kicsit elkeseredtem, de az élet kiszámíthatatlan, drága barátom, épp így mondtad neki is akkor, s lásd, ő azóta akár futni is tudna, te pedig fogsz is.
Furcsa volt ez a könyvhét. Nem csupán azért, mert új helyszínre költözött, hanem, mert idén először nem volt a kárpátaljai kiadóknak saját standja. A szervezők ebben az évben nem biztosítottak ingyenes helyet a határon túli szervezeteknek, így minket a Felvidéki Kiadók standja fogadott be. Pedig Dupka György a múlt héten még beszerezte az éves muníciót a szerzői gárdának Tokajból, ám most nem ültünk le egy asztalhoz, nem volt bázis, ahová óránként visszatérünk, keresni kellett a hazai arcokat, s az Ördögsarokba sem mentünk el együtt.
Azért panaszkodásra nem lehet okom, a könyvet két helyszínen dedikálhattam, kinn a 
Duna-korzón és a Petőfi Irodalmi Múzeumban is, a Margó Irodalmi Fesztiválon. Időközben megjelent Marcsák Gergely verseskötete is, Fekete-Tisza címmel, ő is dedikált, és most jut eszembe, még azt sem tudod, hogy összeházasodtunk. Mennyi mindenről kellene beszélnünk!
Budapest még mindig gyönyörű, de valahogy mostanában nem élvezem
az ottlétet, jobban szeretek itthon lenni. Ameddig nem jártam külföldön, el sem tudtam képzelni, mennyire lehet kötődni a szülőföldhöz. Visszavágyódás és hiányérzet, és ez csak néhány nap…
Drága barátom! Remélem, nemsokára újra találkozunk. Vigyázz magadra és drága feleségedre!
Ölellek benneteket, barátsággal:
Timi
