Határtalan magyar irodalom

Ez az elcsépelt szókapcsolat aligha lehet egy valamirevaló netnapló címe, most mégis jogosnak érzem a használatát, mert így nevezték el a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának badacsonyi konferenciáját, amin volt szerencsém előadóként részt venni. Amint a május 29. és 31. közötti esemény főszervezője, Pusztay János nyelvészprofesszor elmondta, a társaság munkájában túlsúlyba kerültek a nyelvészeti témájú tanácskozások, tudományos projektek, ezért érezték szükségét, hogy egy színvonalas irodalmi fórumnak is keretet biztosítsanak. Amint az a címből is sejthető, az előadások többsége literatúránk határok fölötti egységét hangsúlyozta, a szervezők célja pedig az volt, hogy éppen a határon túlinak és nyugatinak nevezett irodalom és kultúra képviselői mutassák be magukat és környezetüket.

Ezt a célt pedig elérték, hiszen Délvidék, Felvidék, Erdély–Partium, Kárpátalja, valamint Amerika, Nyugat-Európa és Skandinávia magyarsága is képviseltette magát a konferencián. Kárpátaljáról  május 29-én Zékány Krisztinával, egykori tanárommal, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológia Tanszéke vezetőjével indultunk a Badacsonytomaj állomásig tartó hosszú vonatútra. A tanácskozásnak helyszínt biztosító Gizella Hotelben találkoztunk az idő közben autóval érkező Dupka Györggyel és családjával, szülőföldünk szépíróit és irodalmi életét mi hárman reprezentáltuk. Dupka György a rendszerváltás óta eltelt évek kulturális folyamatait, eseményeit részletezte, és örömének adott hangot a fiatal írógenerációk megjelenése okán, amit a KVIT tevékenységével szemléltetett. Zékány Krisztina több alkalommal is felszólalt, előbb a magyar tanszék bázisán alakult kárpátaljai magyar irodalommal foglalkozó szaktanteremről, a MOZAIK-ról értekezett, majd arról beszélt, hogy regionális irodalmunk miként van jelen a középiskolai tantervben. Jómagam Vári Fábián László költészetét mutattam be a hallgatóságnak, kiemelve azon verseket, melyekben a szerző verseszménye is körvonalazódik.

Számos jó előadást volt alkalmam meghallgatni, amelyek közül a teljesség igénye nélkül néhányat kiemelnék. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága elnöke, Dr. Balázs Géza nyelvész vitaindítónak is beillő előadásban vette elő irodalmunk megosztottságának/egységének sokat tárgyalt kérdését. Minderről nyelvészként beszélt, így a vitát képes volt izgalmas, új szempontokkal gazdagítani. Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész szintén rendhagyó előadásában Szilágyi Domokosról, mint a korának anyaországi lírikusait is megelőző posztmodern költőről beszélt. Előadásának kárpátaljai vonatkozása az általa posztmodern gesztusai miatt is tisztelt Balla D. Károly említése volt. A szlovákiai magyar irodalom közelmúltbeli és mai tendenciáiról beszélt lebilincselő tárgyszerűséggel és komoly szakmaisággal Nagy Csilla és Mizser Attila is, a pozsonyi Irodalmi Szemle képviseletében.

A konferencia utolsó, harmadik napján sajnos már nem vehettem részt, tovább kellett utaznom, határidőnaplómban azóta is egymást érik az irodalmi rendezvények. Badacsony az ott töltött rövid idő és a folyamatosan szitáló eső ellenére is meggyőzött arról, hogy Magyarország egyik legszebb települése. Két féltve őrzött kincséből, a balatoni fürdőhelyekből és kiváló boraiból az időjárás miatt csak utóbbit élvezhettem (mivel a szervezők pincelátogatásra is invitálták az előadókat), így is biztos voltam benne, hogy egyszer még visszatérek. Bízom benne, hogy ennek apropója pedig nem csak a testi felüdülés vágya lesz, hanem egy újabb színvonalas irodalmi konferencia is, mivel az előadók és a szervezők is a találkozó folytatása, megismétlése, bővítése mellett foglaltak állást.

Marcsák Gergely

Névjegy: Marcsák Gergely

 Irodalomtörténész, író, költő, zeneszerző, énekes. 1990. február 23-án született az ungvári járási Kincseshomokon.  A Debreceni Egyetem Irodalom és Kultúratudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Az iskola befejezése után az Ungvári Nemzeti Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, majd öt évig az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola magyartanára és szervezőpedagógusa volt. Első versei 2010-ben jelentek meg az Együtt irodalmi folyóiratban. Azóta írásait közölték a Napút, Helikon, Partium, Magyar Napló, Irodalmi Jelen, Hitel c. folyóiratok. A Szárnypróba (2013), Különjárat (2016), A tökéletes zártság egyetlen pillanata (2017) és az Év versei–2018 című antológiák társszerzője. Verseket, rövidprózákat, tanulmányokat ír. A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alelnöke, a Magyar PEN Club tagja. Budapesten az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. Egy tanulmánygyűjteménye és egy verseskötete megjelenés alatt áll. Elismerések: Együtt Nívódíj (2017).

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>