S most elmondom neked milyen a tenger
a tenger sima és rideg
mint a kihűlt beton
melybe beledermednek a városok
a tenger mérhetetlen
mint a folyékony idő
fenekén milliószám temetkeznek az évek
a tenger névtelen mint a tömeg
roppant hátán egyforma megadással cipel
sirályt és hadihajót
a tenger szürke mint a közöny
parttalan mint a nihil
és sisteregve alszanak ki benne
a beleszédült csillagok
őrizkedj a tengertől Kedves
és ne higgy azoknak akik zöldnek festik
Leningrád, 1964
*
A vers eredetileg Kovács Vilmos Csillagfénynél (1968) c. kötetében jelent meg. A tenger olvasható A tudat szunnyadó határőrei. Válogatás Kovács Vilmos műveiből c. kiadványban is.
