Kovács Vilmos: Tenger

 

S most elmondom neked milyen a tenger

 

a tenger sima és rideg

mint a kihűlt beton

melybe beledermednek a városok

 

a tenger mérhetetlen

mint a folyékony idő

fenekén milliószám temetkeznek az évek

 

a tenger névtelen mint a tömeg

roppant hátán egyforma megadással cipel

sirályt és hadihajót

 

a tenger szürke mint a közöny

parttalan mint a nihil

és sisteregve alszanak ki benne

a beleszédült csillagok

 

őrizkedj a tengertől Kedves

és ne higgy azoknak akik zöldnek festik

 

Leningrád, 1964

 

*

A vers eredetileg Kovács Vilmos Csillagfénynél (1968) c. kötetében jelent meg. A tenger olvasható A tudat szunnyadó határőrei. Válogatás Kovács Vilmos műveiből c. kiadványban is.

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>