Gyöngyössy Tibor: Ittmaradunk

Szabó Katával találkoztam néhány hete a Kölcsey Ferenc Szakkollégium teraszán. Mindketten fáradtan, a munkából visszatérve ültünk le. Cigarettára gyújtottunk, majd beszélgetni kezdtünk. Megemlítette, hogy Shrek Timiék szívesen eljönnének hozzánk, hogy egy irodalmi estet tartsanak. Mondtam, hogy részemről rendben, és aztán szóltam a többieknek is a koli hallgatói önkormányzatánál. A csapat tagjai örültek a lehetőségnek, hiszen mindenki azt mondja, hogy mi csak bulikat tudunk szervezni. Most talán bizonyíthatunk, hogy ez nem így van, és persze többen is szeretjük az irodalmat. Valaki pedig biztatást is kaphat, hogy ne csak az íróasztal fiókjában rejtegesse verseit.

2019.11.14.a

November  14-én korán keltem, mert dolgozni indultam. Megint sietve. Szinte az egész napomat ott töltöttem, tudtam, hogy Marcsák Gergő és Shrek Timi fél hatkor érkezik. Este a diákszállón a fiúkkal összepakoltuk az ebédlő székeit, kialakítva egy kisebb közönségteret. A lányok az asztalt díszítették, majd elkezdték forralni a bort. Ahhoz képest, hogy mennyire passzív jelenleg a hallgatóság, szép számmal összegyűltek.

2019.11.14.c

Timi kötetének címe Halott föld ez. Vajon igaz ránk és környezetünkre ez a kifejezés? Valamelyest igen. A kötetben olvasható novellákat hallgatva rádöbbenünk a beregszászi mindennapok valóságára. Reggelente egy kávézó teraszán nem tudunk meginni egy kávét anélkül, hogy oda ne jönne egy kolduló gyerek. Persze nem tudjuk, hogy kerül oda, nem ismerjük a sorsát. Vagy ott van a 82 rubel című novella, ami talán a kötet legtragikusabb története. Timi felolvassa, és döbbent csend ül a teremre.

Gergő egy-egy felolvasás után Cseh Tamás-dalokat ad elő: „Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk./Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?”

Halljuk a dal szövegét, és arra gondolunk, hogy ez a kérdés milyen sokszor kísért reggelente. Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk? Bizonytalan, bár ma még itt vagyunk. Az este jó hangulatban telik. Úgy tűnik, sokan nyitottak az irodalomra. Reméljük, ennek a kezdeményezésnek lesz folytatása.

Fülemben tovább cseng a dal szövege: „Tócsák tükrében magukat nézve. / Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el.”

És reggel lesz. Újra fáradtan kelünk, de már nem a munka miatt.

2019.11.14.b

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>