Jan Zsortula mondja, miután visszatért Dozsorcába[1]
A kerítésről lepattogott a festék, a parkban megnőtt a fű. A Kardvirág Egészségközpont ajtaján lakat van, de a bejárat mellett lévő ablakon nincs rács, és az üveget betörték. Letaposom a füvet, észreveszem, hogy a fal mellé valaki egy kőhalmot rakott. Rálépek, felkapaszkodom a …
Áprilisban, amíg én a szobában voltam, a tulipán kinőtt a földből. Napfényt és esőt kapott, egyre magasabb lett a szára, szélesebb a levele, végül kivirágzott. Ekkor kimentem a szobából, letörtem kilenc virágszálat, az asztalra tettem. Bementem a kamrába, kivettem a fiókból a metszőollót, a kiskertbe mentem, levágtam egy orgonaágat. A …
Jan Zsortula beszél
Dozsorca, 2056. március 5.
Reggel van, csend, hűvös, a levegő friss, keleten a látóhatár széle vörös. Kihozom a kertbe a sakktáblát. A születésnapomra kaptam, már nem kell.
Nem akarok sérülést okozni semmilyen felületnek (vasoszlopnak, falnak) a saját indulatom miatt. A térdemen mégsem törhetem szét. A kertünkben van …
Idén rendhagyó módon nem netnaplóval, hanem olvasónaplóval emlékezem a VII. Hajdúböszörményi Írótábor (HÍR), valamint a FISZ-tábor eseményeire. Elsőként Molnár T. Eszter A számozottak c. novelláskötetéről írok. Ez a kötet a HÍR-táborhoz kötődik annyiban, hogy ott kaptam ajándékba, és ezt olvastam elsőként.
A szereplők által átélt bizonytalanság, szorongás, éhség zavarba ejtheti …
Gyakorlófüzet (Kovács Eleonóra blogja) Csordás László blogja: Marcsák Gergely blogja
RSS - Bejegyzések RSS - Hozzászólások