Áprilisban, amíg én a szobában voltam, a tulipán kinőtt a földből. Napfényt és esőt kapott, egyre magasabb lett a szára, szélesebb a levele, végül kivirágzott. Ekkor kimentem a szobából, letörtem kilenc virágszálat, az asztalra tettem. Bementem a kamrába, kivettem a fiókból a metszőollót, a kiskertbe mentem, levágtam egy orgonaágat. A csokrot egy olyan pohárba tettem, ami távolról vázának tűnik.
E-mailben kaptam négy képet az üres Ungvárról, a kertbe mentem, én is készítettem négyet a virágzó almafáról, elküldtem.
Az árvacsalán virága olyan színű volt áprilisban, mint az Órásmester lila köpenye januárban. Dominik Nowicki – az utolsó Órásmester – Tallinba költözött, munkahelye, az Emlékek Háza bezárt.
Tavaly egy bejegyzésben azt írtam, hogy amíg nem voltam otthon, kivirított a törpe írisz. Ebben az évben otthon voltam, amíg virított.
Lemerült az elem.
Megkeresem a nagynéném óráját, amihez nem kell elem, ezért minden nap fel kell húzni. Letörlöm az óráról a port, kiderül, hogy a műanyag lapon, amire az óraszerkezetet kell tenni, nem porcsík húzódik, hanem egy hasadás nyomát látom. Lehet, hogy leesett az óra, kettétört a műanyag tálca, amit megragasztottak. Ezért a műanyag lap most is megtartja a fémrudat, amire rá lehet csavarozni az óra hátlapját, fel lehet húzni az órát, ami továbbra is működik.
