Kicsit hűvösen, de nyugodtan és bizalomkeltően indult a szombat reggel Beregszászban. Egyáltalán nem izgultam az első hivatalos mutatkozásom miatt. KVIT-tag leszek. Kezemben a belépési nyilatkozattal vártam Shrek Tímeát. Elmentünk az új molinóért a nyomdába (a régi molinó eltűnt), majd elindultunk Ungvárra. Útközben a forgalom miatt aggódtunk egy keveset, mert tudtuk, hogy Munkácson javítják az utat. Szerencsénkre a forgalom szépen haladt, így zökkenőmentesen, helyesbítve a kátyúkon zötyögve érkeztünk meg az Ung partján szervezett hUNGary Fest-re szeptember 7-én, fél 10 körül.
Az időjárásra nem lehetett panaszunk, csak néhány csepp eső zavart meg minket a Pravoszláv pa
rton. A standunkat, ahogy hallottam, az eddigi évekhez viszonyítva a legjobb helyen állíthattuk fel, ugyanis miénk volt az első sátor. Felavattuk az új molinót, amit – ugyancsak a többiektől hallottam – a régihez hasonlóan szkoccsal[1]rögzítettünk a sátorhoz. Ezután kipakoltuk az asztalokra az Intermix Kiadótól kapott könyveket, a Kárpátaljai Hírmondó és az Együtt korábbi számait, majd vártuk az érdeklődőket. 
Közben az eddigi rendezvényekről és az utóbbi hUNGaryFestről beszélgettek a többiek, amihez én nemigen tudtam szólni, mert én életemben először most voltam a rendezvényen. Az asztalra tett kiadványokat érdeklődéssel olvasgatták nem csak a magyar, hanem az ukrán és orosz anyanyelvű látogatók is. Meglepően sokan kérdezték meg, hogy ki volt Kovács Vilmos, esetleg tudunk-e adni olyan könyveket, amelyekben lefordították a műveit ukránra vagy oroszra. A sátor elé, az aszfaltra ugróiskolát rajzoltunk, ez nagy feltűnést keltett, több gyermek végigjárta a pályát. A KVIT-es kirakós játék szintén elnyerte a kicsik tetszését. A prímet a hennafestés vitte, tulajdonképpen az vonzotta a sátrunkhoz a fiatalokat.
Idővel a többi részleget is felfedeztük, és kipuhatoltuk, hogy honnan árad a finom ételillat. Helyesbítve: követtük a gyomrunk, és orrunk vezette GPS-koordinátákat, ami a kolbászos lecsót tartalmazó üsthöz vezetett el minket. Nem kis örömünkre.
A délelőtt és a délután folyamán rengeteg, számomra új információt tudtam meg a csapattól. Minden újnak hatott, mint a kíváncsi óvodás, úgy ültem és hallgattam a többieket. Kicsit úgy éreztem magam, mint régen a családi ebédeknél, amikor mindenki olyan felnőttes dologról beszélt, amit én nem értek. A régi emlékekkel ellentétben most legalább nagyjából tisztában voltam azzal, amiről szó volt.
A hUNGary Fest első napjának végén „hivatalosan” is KVIT-tagként indultam vissza Beregszászba. A hazaúton Shrek Tímeával ötleteltünk, új irodalmi rendezvényekről álmodoztunk. Hogy mi lesz ezután? Majd meglátjuk. Hiszen ez csak a kezdet. Vagy már a folytatás.
[1]ragasztószalag
