Kalandvágyból az idő folyosóján
képzeletem olykor új szobákba nyit.
Ilyen véletlen csapongás során
találtam meg az ágyban fekvő Adyt.
A halállal s egy tablettával küzdött,
nem tudta őket lenyelni szegény.
Csapzott haja homlokára hullott,
táltos szemében pislákolt a fény.
Nagyokat kortyolt s faggatni kezdett
a vizespoharat félretéve.
Ung-vidék? – mosolygott – Jártam ám ott.
Ha jól emlékszem, lassan húsz éve,
hogy én, a váradi zsurnaliszta
élvezhettem a dobronyi nyarat.
Ki hitte volna akkor, hogy a vers
szószólóvá és vátesszé avat?
Arcát a párnába nyomta. Köhögött.
Vizet töltöttem üres poharába.
Elfúló hangon, sóhajtva mondta,
hogy hiába, jaj, minden hiába.
Gondolkodtam, mit mondjak vigaszul.
Hogy nem lesz több különös nyáréjszaka,
mi csak versből ismerünk disznófejűt,
és hazug a lélek rőzse-dala?
Hogy szabad hazánk, a régi ugar
száz év múlva borul majd virágba?
Ady bánatos szemébe néztem,
és sírtam: hiába, minden hiába.
*
A vers elsőként a Magyar Napló augusztusi számában jelent meg.
Névjegy Marcsák Gergely
Irodalomtörténész, író, költő, zeneszerző, énekes. 1990. február 23-án született az ungvári járási Kincseshomokon. A Debreceni Egyetem Irodalom és Kultúratudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Az iskola befejezése után az Ungvári Nemzeti Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, majd öt évig az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola magyartanára és szervezőpedagógusa volt. Első versei 2010-ben jelentek meg az Együtt irodalmi folyóiratban. Azóta írásait közölték a Napút, Helikon, Partium, Magyar Napló, Irodalmi Jelen, Hitel c. folyóiratok. A Szárnypróba (2013), Különjárat (2016), A tökéletes zártság egyetlen pillanata (2017) és az Év versei–2018 című antológiák társszerzője. Verseket, rövidprózákat, tanulmányokat ír. A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alelnöke, a Magyar PEN Club tagja. Budapesten az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. Egy tanulmánygyűjteménye és egy verseskötete megjelenés alatt áll. Elismerések: Együtt Nívódíj (2017).
