Kovács Vilmos: Falevél

Még merészen kicsapott ablakszárnyba’

szépíti magát az őszi nap,

de kékfelhős útjuknak nekivágva,

a gólyák már messze szállanak.

 

Már a szekérkerekek nyöszörögve

átkozzák egymás közt a sarat,

és hangtalan perdül az ázott rögre

a levél az almafa alatt.

 

Tegnap fent pompázott az ágon,

ma rajta, mint izzadt, dúlt ágyon,

vergődik a szárnyatörött szél.

 

De áll a fa s dérbe-szunnyadt föld

alatt új, almáért élő, zöld

levélről álmodik a gyökér.

*

A vers eredetileg Kovács Vilmos Vallani kell (1957) c. kötetében jelent meg. A Falevél olvasható olvasható A tudat szunnyadó határőrei. Válogatás Kovács Vilmos műveiből c. kiadványban  is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük