Kovács Vilmos: Falevél

Még merészen kicsapott ablakszárnyba’

szépíti magát az őszi nap,

de kékfelhős útjuknak nekivágva,

a gólyák már messze szállanak.

 

Már a szekérkerekek nyöszörögve

átkozzák egymás közt a sarat,

és hangtalan perdül az ázott rögre

a levél az almafa alatt.

 

Tegnap fent pompázott az ágon,

ma rajta, mint izzadt, dúlt ágyon,

vergődik a szárnyatörött szél.

 

De áll a fa s dérbe-szunnyadt föld

alatt új, almáért élő, zöld

levélről álmodik a gyökér.

*

A vers eredetileg Kovács Vilmos Vallani kell (1957) c. kötetében jelent meg. A Falevél olvasható olvasható A tudat szunnyadó határőrei. Válogatás Kovács Vilmos műveiből c. kiadványban  is.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>