Pelmenyi-e a barátfüle?

MG_beszámoló_párbeszéd2A világirodalom klasszikusait húszévente újra kell fordítani – olvasom az elfutó címet valahol a facebook idővonalán. Magam előtt látom Hobót, aki Jim Morrison és a tavalyi Nobel-díjas Bob Dylan verseiről rajongva mesél, majd hozzáteszi, a világ legjobb költője azért József Attila, csak éppen képtelenség lefordítani. Ekkor pedig látom Tinkó Máté határozott arcát, hallom sarkalatos véleményét: verset fordítani nem lehet, a versfordítás hasztalan próbálkozás.

Ilyen alkalmakkor újra szembesülök vele, hogy az irodalomban mennyi a kitárgyalhatatlan fehér folt, és hogy nincs még egy tudomány, aminek alapvető részterületeit és bevett módszereit megkérdőjelező véleményeknek ennyire erős létjogosultsága lenne. De talán ezért is szeretjük kiismerhetetlen, kevés biztos fogódzót nyújtó mivoltával együtt.

Efféle gondolatok kavarognak bennem a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) és a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) Részek és párbeszédek című rendezvényének második állomása óta. A Tinkó Máté költő, szerkesztő, kritikus és Zelei Dávid történész, irodalomkritikus, szerkesztő részvételével megtartott beszélgetésre ismét az Ungvári Nemzeti Egyetemen került sor. Két olyan személyiségről van szó, akik tanulmányaik és tapasztalataik révén másfelől közelítve, ám nagyon fontos és megszívlelendő véleményekkel tették izgalmassá a Csordás László vezette diskurzust műfordításról, fordítás- és világirodalom-kritikáról, valamint a magyar és világirodalom viszonyáról.

Ágoston Vilmos esszéje nyomán, játszva az illyési metaforával, Csordás László első kérdése arra vonatkozott, valóban Budapestről fújják-e az ötágú sípot. Az erre adott válaszok sokat elárultak a vendégek irodalomfelfogásáról: főváros és vidék viszonylatában gondolkodtak, anyaországi műhelyekről, folyóiratokról esett szó, míg az említett metafora alapját éppen a határon túli irodalmak kialakulása adta. Úgy tűnik, a sípot azóta sem sikerült összehangolni, sőt, idővel egyre több szólam követel önállóságot és elismerést magának.

Zelei Dávid beszélt az általa szerkesztett Világtalanul? Világirodalom-kritika Magyarországon című kötetről, ami az utóbbi években született magyarországi világirodalom-kritikai munkákból nyújt ízelítőt. A szerkesztési elvek és a válogatás céljának ismertetésével felvetődtek a magyar kritikaírás, a fordításkritika és a fordításirodalom egyes hiányosságai. Aránytalanul kevésnek látja például a külföldi irodalmi alkotásokról született kritikák számát, valamint a magyar olvasók világirodalom iránti érdeklődésével sem elégedett, ez a közömbösség pedig csak hatványozott a külföldi líra esetében. Példaként említi, hogy míg egy pályakezdő magyar költő első kötetéről akár több mint tíz szakmai elemzés is születhet, addig már kanonizált, világirodalmi rangú művek gyakran nem találnak kritikai visszhangra. A népszerű irodalom, a zsánerirodalom, a sci-fi műfaját jelentőségéhez képest szintén mostohán kezelt területnek tartja. A fordításirodalom legnagyobb nehézségei közt említi az úgynevezett nyelvi reáliák, az adott régiót jellemző, ugyanakkor nagyon nehezen fordítható kulturális jelenségek meglétét. Példaként hozza fel a pelmenyit, azaz a hússal töltött orosz tésztaételt, aminek a pontos magyar megfelelőjét a közönségben ülők is hiába keresték.

Tinkó Máté költészetének problémái és módszerei is szervesen kapcsolódnak az itt említett témákhoz. 2014-ben megjelent Amíg a dolgok rendeződnek című kötetének anyagáról beszélt, aminek versei sok esetben foglalkoznak a család, a felmenők motívumával. A szerző a német nyelv jó ismerője, munkájára nagy hatással volt A Buddenbrook ház Thomas Manntól, illetve Franz Kafka labirintusszerű prózanyelve. A költői fejlődés két legfontosabb hozzávalóját az önmagunkkal szembeni szigorú bírálatban és az érvekkel alátámasztott építő kritikában látja. A szerző két versével (Harkov gyűrűi, Anyai fegyelem, szigor) foglalta keretbe a tartalmas beszélgetést.

A Részek és párbeszédek második állomása egy újabb olyan találkozónak bizonyult, ahol az egyetemi közönség tehetséges és elismerésre méltó munkát végző anyaországi alkotókkal, irodalmárokkal ismerkedhetett meg. Mint Csordás László elmondta, a beszélgetéssorozatban most nyári szünet következik, de ha minden feltétel adott lesz, a későbbiekben folytatódni fog.

Marcsák Gergely

Névjegy: Marcsák Gergely

1990. február 23-án született az ungvári járási Kincseshomokon. Az iskola befejezése után az Ungvári Nemzeti Egyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett. Jelenleg az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola szervezőpedagógusa. Első versei 2010-ben jelentek meg nyomtatásban az Együtt irodalmi folyóirat lapjain. A 2013-ban megjelent Szárnypróba című antológia társszerzője. A versek mellett rövidprózákat ír.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>