Borzoló kósza szél, csend.
A hideg sötétben
ülök egymagam.
A test börtön.
Szemgolyók helyett
két lyuk…
Kisablak.
Lelki szemek
könnyeznek.
Ördögi kör.
Szellemek.
Sikoly: jajkiáltás.
„Csak halva élhetünk,
most nincs más, csak
bélistás várakozás
égi ítéletünk.”
Animista szeánsz,
ritka pocsék.
„Az idő a legnagyobb gyógyító?”
Hiába kérdeztem,
nincs válasz.
Dohos dohányszag.
Lélekben fújják a kürtöt.
Előtte adj egy cigit…
Orövoár.
Hangtalan sírás,
elkészültem.
Frissítő, üdítő levegő.
Rab maradtam, profán arccal
meg a félszemű szobrásszal.
Csornyij Dávid
Megjelent: Együtt, 2015/5.
